Vasas on tour Debrecen

 Vasas on tour Debrecen

A szervezett szurkolás kialakulása előtt a fővárosi öt nagycsapat közül  a Vasasnak körülbelül annyira nem volt már "respektje" Debrecenben mint az MTK csapatának, így amikor még divat volt egy budapesti nagyot is szeretni vidéken, a Hajdúságban bizony nem  a Vasas volt a kedvenc. Persze ez csak a kilencvenes éveke előtti évtizedre igaz, mert korábban, amikor ment a Vasas szekere (hatvanas, hetvenes években) akkor Debrecenben is többen kedvelték az angyalföldi gárdát, de az én korosztályom már szinte csak a három nagyból válogatott magának favoritot. Ebben az időszakban ('80-'90) egyre komolyabb ellentétek kezdtek kialakulni egyes rivalizáló felek között és a korábbi kerületi, városi, megyei, regionális, vallási, szakszervezeti stb. szembenállások mellett a bajnoki címekért folytatott és éveken át tartó küzdelmek is egyre komolyabb ellentéteket és feszültségeket szültek. Ennek köszönhetően alakult ki egy komoly rivalizálás a Vasas és Debreceni VSC szurkolók között női kézilabda meccseken, amely átterjed a stadionokba is 1993-tól számolva.

Korábban nem volt nagy visszhangja egy-egy Vasas - DVSC (DMVSC) meccsnek a Fáy vagy épp a Vágóhíd utcában, plusz 1991-ben ki is esett a DVSC az NBI-ből, azaz két évig nem volt találka labdarúgó meccseken. A sportcsarnokban azért tovább forrtak az indulatok főleg a budapesti meccseken voltak komoly csaták a lelátón és az utcán, Debrecenben kevésbé volt éles ez a rivalizálás.  Aztán 1993-ban visszajutott a Lokomotív a labdarúgás elitjébe és nem volt kérdés, hogy a Vasas itt is elsődleges ellenfélé lép elő debreceni szurkolók szemében, de ugyanígy gondolták a XIII. Kerületben is, amelyet mi sem jelzett jobban, mint az ő kezdeményezésükre alakult meg az Anti Red Front szervezete, amely nem csak zászlóban, hanem matricákban és a békéscsabai és nyíregyházi szurkolókkal való közös meccsre menetelben nyilvánult meg a piros-fehérek ellen. A groteszk az egészben, hogy a fővárosi meccseken még csak-csak, de a DVSC - Vasas meccseken egyszer sem került ki az Anti Red Front DVSC transzparens. A foci miatt a csarnokban egyre halványabb lett a rivalizálás, melyen az is koptatott, hogy  a Vasas női kézilabdacsapata és szurkolótábora is meggyengült a kilencvenes évekre, így a fedettben csak néha-néha volt valami a Fáy utcában, Debrecenben meg semmi, hisz Vasas szurkolók szervezetten innentől egyszer sem érkeztek a Hódosba.

Az előzmények tehát megvoltak, a Debreceni Vasutas labdarúgói is  visszakapaszkodott az NBI-be, így kezdetét vehette az általam  lajstromozott angyalföldi vizitek sora a Cívisvárosba.  

Az első ilyen túrára 1993-ban szeptember közepén került sor, de hiába megalakuló piros-kék szurkolói csoportok és az Anti Red Front DVSC, az Oláh Gábor utcába egyetlen zászló nélkül érkeztek, mintegy negyvenen. A jelenlétüket a vezető találatuk után árulták el, amikor is egy emberként ugrottak fel és ünnepelték a találatukat, de ezen kívül másra nem futotta részükről ezen a meccsen.

1994-ben ismét ősszel érkeztek és ekkor egy kis szimpla piros-kék zászló mellett egy brit lobogót is a kerítésre tettek kezdésre, majd erősítették a soraikat, ugyanis kicsit késve, de befutott a Tripolis Force egysége. Velük együtt sem voltak többen harminc főnél  a vendégszektorban. A meccset ülve és néma csendben nézték végig, majd miután Hartmann játékvezető egy berepülő szotyiszacskó miatt félbeszakította a meccset gyorsan szedelőzködtek és távoztak a városból, mielőtt a debreceni népharag őket is elérte volna.

1996-ban májusban érkeztek mintegy 70-en a Vasas Pirates és a Vasas el Major zászlókkal, de hátra kitettek egy nagyobb Ultras és egy szimpla piros-kék szabdalású drapit is. Velük volt pár szabolcsi drukker is, de az ő jelenlétüket csak sáljaik jelezték, transzparenst nem hoztak magukkal. A fővárosiak nem nagyon erőltették a szurkolást és a hazaiak komoly provokációira sem válaszoltak, próbálták nyugiba lehozni ezt a vizitet, mindössze egy AS Roma kiszászlót lengettek néha látványként. Még a góljaikat és a győzelmüket is visszafogottan ünnepelték, mindössze a győztes találat után mászták meg rutinból a kerítést, de gyorsan vissza is telepedtek a helyükre, szurkolni már nem voltak hajlandóak. A meccs után a rendőri védelem ellenére fizikai kontaktusba kerültek a hazaiakkal és bizony csak egy hajszál és a biztos fedezéket nyújtó rendőrségi  kocsi mentette meg a drapijukat. Az állomáson is hasonló szerencsével jártak és elkerülték az idei is kilátogató debreceni csoportokat.

Talán az előző évi meleg pillanatoknak köszönhető, de szervezetten nem érkeztek Vasas szurkolók Debrecenbe 1997 májusában, mindössze 20 idősebb szimpatizáns ülte végig a találkozót a vendégszektorban.

Augusztusban, a következő szezon elején még ennyire se futotta. Igaz a szektor nagyjából tele volt, de ez csak azért volt lehetséges mert vendégszurkolók híján kinyitották azt a hazaiaknak. Mint később kiderült, talán egy kocsival lehettek, de teljes inkognitóban! Ez egy értékelhetetlen fellépés volt részükről.

1999-ben tavasszal érkeztek és mintegy harmincan fiatal álldogált a vendégszektorban egy sima kockás lepedő mögött, de szurkolni csak 1x-2x voltak hajlandóak. Csoport transzparensek nem kerültek ki és lehet jobban is jártak így, mert az egyetlen kockás lepedőjük komoly erőfeszítés nélkül a hazaiakhoz vándorolt a meccs után.

2000-ben is májusban érkeztek kocsikkal és korai érkezésüket az Ultra Vasas két kirakott transzparense jelezte. A negyven fős vendégtáborból mintegy 20-an egész jó szurkolással rukkoltak elő az első félidőben és még arra is futotta, hogy 10-12 kisebb lengetőssel látványossá is tegyék a produkciójukat. Aztán a második félidőre teljesen leálltak és kevés szurkolás mellett a rudasaikat is csak épp hogy meglengették. A meccs után gyorsan távoztak a városból, de egy kocsinyi fiatal nem volt túl körültekintő, így az útjukat álló debreceniek megszabadították őket hat kis  lengetős zászlótól.

A 2001-es őszi kvalifikációra is érkeztek negyvenen, de most csak a Vasas Boys Szolnok lepedője került ki, a fővárosi csoportok nem voltak jelen. A meccsen néha még szurkoltak is, a góljukat és a győzelmüket is megünnepelték  becsülettel, majd atrocitásmentesen távoztak a Hajdúságból.

Mivel mint a két csapat kvalifikálta magát az első osztályba, így novemberben újra mehettek Debrecenbe, de ezúttal csak egy 20 fős idősebb galeri álldogált és néha szurkolt a vendégszektorban. Transzparensek nem kerültek ki, de ez nem befolyásolta negatív irányban a csapatuk teljesítményét akik nyertek a Hajdúságban. A hazaiak szóbeli inzultusai mellett az utcán megjelent egy busznyi körmendi kosárszurkoló, akiknek a bögyükbe lehettek a piros-kékek, hisz komoly mutogatással és anyázással vonultak a vendégszektor irányába. Érdekes jelenet volt, de a rendőrök megoldották. A körmendiek egyébként a szomszédos sportcsarnokban játszottak meccset és eme akciójuk a debreceni drukkerek figyelmét is felkeltette, akik meccs után átnéztek a fedettbe, de nem történt semmi említésre méltó.

2001-ben az alapszakasz visszavágójára decemberben érkeztek bő tucatnyian az Ultra Vasas vásznával. A meccsen csak keveset szurkoltak, így a megjelenésük díjazandó inkább mint az általuk teremtett hangulat. A meccs után páran belefutottak a hazai fiatalok kereső egységeibe, de egy elvesztett sállal megúszták a dolgot.

A májusi alapszakasz rájátszásban is érkeztek 20-an, szintén az Ultra Vasas vásznával és egy horvát és brit lobogóval. A meccsen elszurkolgattak ugyan, de ez nem az ő napjuk volt, sem a lelátón sem a pályán. Sőt, ezzel a vereséggel az is eldőlt, hogy a hosszú NBI-es  múlttal rendelkező Vasas búcsúzik  az élvonaltól, így kicsit szomorkásan, de atrocitásmentesen távoztak Debrecenből.

Két évnyi másodosztály után utazhattak újra Debrecenbe és igaz közben összefutottak a Magyar Kupába, de arra a meccsre Angyalföldön került sor. 2004 októberében viszont bajnoki meccsen vizitáltak mintegy 50-en. A kerítésre az Ultra Vasas mellett az Angelland VIP kisebb vászna került ki, de ezen kívül semmi másra nem tellett tőlük a kilencven perc alatt. A többségük a szektor tetején összegyűlve nézte a csapatuk sima vereségét. A meccs után tucatnyian összefutottak a hazaiakkal, de nagy ellenállást nem tanúsítottak, így megúszták pár fülessel a találkát.

2005-ben ismét októberben érkeztek és mintegy hatvanan voltak a vendégszektorban, de egy tucatnyian elkülönülve álldogáltak az UV 1996 drapija mögött és egy kisebb dobbal szurkolgatni próbáltak. Ez kevésbé volt sikeres, de aztán a kilencvenedik perces egyenlítésüket köszönhetően teljesen bevadultak és megszabadulva a felső ruházatuktól, megmászták a kerítést, majd jó szokás szerint elküldték a hazaiakat a kurva anyjukba. Ezen kicsit felbőszült a cívis mag és meccs után szétzavarták a vendégeket, akik a drapijuk mellett, a kisdobjukat és pár sálat is Debrecenbe hagytak. A komolyabb veréstől végül a rendőrök mentették meg őket.

A szezon végén kiesett ugyan az angyalföldi egység, de a Fradi nem kapott licencet a következő szezonra, így jobb kiesőként a Vasas maradt bent.

Jöttek is mintegy 50-en a következő bajnokira és az már a zászlókból és a társaság kinézetéből kiderült, hogy ez nem a régi Vasas tábor. A kerítést is szépen kidekorálták és pár régebbi (Blood Reds, Angelland VIP) lepedő mellett zászlót bontott az Armata Rossoblu és egy Original feliratú transzparens is kikerült, de magyar, brit és keltakeresztes zászlók is díszítették a vendégszektort. A jó létszám és a táboruk szerkezeti átalakulása nem hozott jobb szurkolást és többnyire csendben tudták le a kilencven percet a tikkasztó hőségben.

2007-ben elsőnek a Ligakupa csoportküzdelmei hozta össze a feleket és mintegy 10 Vasas szurkoló érkezett is az összecsapásra, sőt, még szurkoltak is. Rá 5 napra került sor a DVSC - Vasas bajnokira és bármennyire is hihetetlen, de egyetlen angyalföldi drukker sem érkezett a találkozóra. Mint később kiderült nem ment értük a busz, vonattal meg nem kockáztatták meg az utazást.

2008 szeptemberében már nem volt busz gond, így egy 80 fős Vasas különítmény érkezett Debrecenbe. Ráadásul ebből mintegy 50 fő az Armata Rossoblu 2006 és Angelland VIP drapija mögött egész aktívnak bizonyult, igaz csak a 15. perctől kezdve, ugyanis ekkor érkeztek meg. A szurkolásuk nem volt erős, de a hazaiakkal jól "elbeszélgettek", majd a rendezőkkel nem értették meg egymást és volt egy kis dulakodás a vendégben. Meccs után semmi érdemleges és a tavalyi évvel ellentétben a Ligakupa csoportküzdelmeire senki nem érkezett, így  tök üres maradt a vendég, de ezt senki nem róhatja fel nekik.

2010 májusában egy keddi napon kellett Debrecenben vizitálniuk, így nem csoda a visszafogottabb létszám. Mindössze 20-an voltak a vendégben és egy kis ráhangolódás után úgy döntöttek kihelyezik a Blood Reds drapijukat, így onnantól nem volt üres a szektor előttük. A második félidőre az Armata Rossoblu drapiját szállító kocsi is megérkezett, így a kissé megnövekedett létszám mellett a drapik száma is duplázódott. Ezen kívül más értékelhetőt nem is nyújtottak, a lefújás után gyorsan elslisszantak a Hajdúságból.

Az októberi vizitjükre is kevesen érkeztek, így nem vállalták a hazaiak megkeresését egy kis mozgolódásra. A vendégben 25-en álltak, de a főbb angyalföldi csoportok nem tettek ki transzparenseket, így csak a Kesztölc drapi virított a kerítésen. A meccsen nem sok minden csináltak, visszafogottan megtapsolták a szépítő  góljukat, majd amilyen csendesen érkeztek olyan csendesen távoztak.

A 2011-es Debrecenben megrendezésre kerülő Borsodi Teremtorna döntőjébe ugyan bejutott a Vasas, de a szurkolói támogatást nem kaptak.

A 2011-12-es évadban a szezonnyitóra érkeztek Debrecenbe, de nem vitték túlzásba és mindössze 20-an álldogáltak az Armata nagy drapija mögött, amely késett egy kicsit. Az alacsonyabb létszám ellenére a szurkolást most komolyabban vették és olykor-olykor még megdörreniük is sikerült. A hazai csapat aztán hamar elvette a kedvüket és a bekapott 5 találat bizony nem sok brigádot lelkesítene fel. Aztán egy kiállítás végképp megpecsételte a sorsukat, így a drapijuk is lekerült és csendben nézték tovább a találkozót.

A ligakupa csoportküzdelmeiben is kaptak egy ötöst a DVSC-től, de erre a meccsre nem érkeztek Vasas szurkolók, pedig a csapatuk is gurított négyet, de ennek ellenére a csoport utolsó helyén végeztek. A bajnokságban is csak kicsivel szerepeltek jobban, ott az utolsó előtti helyet szerezték meg, de az nem volt elég a bennmaradáshoz és a Vasas aláereszkedett az NBII-be.

A második vonalban is utazhattak volna Debrecenbe, de annyi galibát okoztak a piros-kék szurkolók odalent, hogy az MLSZ és a rendőrség a DVSC II DEAC elleni meccset kiemelt kockázatúnak minősítette, így azt csak nézők nélkül rendezhették meg az Egyetemi Sporttelepen.

A Magyar Kupában azért össze akadtak a felek és mivel az elődöntőt ekkoriban oda-visszavágós alapon rendezték a Vasasnak és szurkolóinak is vizitálnia kellett Debrecenben. A Budapesten megrendezésre kerülő  első meccs sima debreceni győzelme viszont távol tartotta az angyalföldi drukkereket, így mindössze egy mezben tündöklő vasas szurkoló vállalta a hétköznapi utazást. Tisztelet neki.

A következő évben randevú nélkül maradtak a felek, mert a Vasas nem jutott fel, a Loki nem esett ki a tartalék csapatokat meg a harmadik vonalba száműzték és a kupában sem találkoztak össze.

Legközelebb 2016-ban érkeztek a Hajdúságba az új háromfordulós rendszerben, de szerencséjükre csak egyszer kellett Debrecenbe utazniuk, méghozzá februárban. Az új Nagyerdei stadion  részükről történő felavatására mindössze 50-en érkeztek, ráadásul a csoportok nem is jelentek meg, így mindössze egy Angyalföld feliratú magyar trikolor és a Göd szekció vászna került ki a vendégszektorban. A meccsen pár rigmust megeresztettek ugyan, de a hazai négy találat hamar lakatot tett a szájukra.

2016 októberében  Vasas vezette a tabellát, így a szurkolók utazókedve is megjött és mintegy 120-an vállalták be a debreceni kirándulást.  Az utcán nem volt semmi és az angyalföldi mag éppen hogy beesett kezdésre. Az Armata lepedője mellett a Drinking Class, Budapest Fan-antiks csoportformájú lepedők is kikerültek illetve a Göd, Záhony szekciók vásznai. A dobbal és megafonos előénekessel irányított massza nem nyújtott maradandót, de a 25-30 fő azért folyamatosan nyomta, de csak az egyszerűbb rigmusokba tudták bevonni az egész vendégtábort. A két gól után és a biztos győzelem tudatában már egész jól szóltak és a meccs után még percekig ünnepeltek a csapatukkal. A hazaiakkal nem nagyon foglalkoztak ezen a napon, most fontosabb volt a győzelem, amellyel a Vasas továbbra is a tabella élén állt. Az én véleményem szerint, ezt volt a legjobb debreceni vizitjük, az eltelt majdnem harminc év alatt.

Kép: DVSC

2017 augusztusára harmadolták a korábbi jó létszámot és mindössze 40-en voltak a nagyerdei vendégszektorban. Vásznakat azonban hoztak bőséggel: Csak a Vasas, Drinking Class, illetve a Göd, Záhony szekciók piros-kék drapija, illetve a Felvidék - Rimaszécs lepedő, plusz a "Börtön az állatkínzóknak" véleménynyilvánító molinó is kikerült, amely ekkor sok más magyar táborban is mindennapos kelléknek számított. A vezető csoportok vásznai viszont nem kerültek ki.  Az elején jól belekezdtek a szurkolásba és lelkesen dalolásztak, majd a bekapott gólok miatt teljesen leálltak és csendben figyelték a történéseket, de azért azt az első 25 percben teremtett jó hangulatot nem lehet elvenni tőlük. A második félidőre ismét leporolták a dobjaikat és megpróbáltak életet lehelni csapatukba is. Ez kevés sikerrel járt és emiatt annyira csalódottakká váltak, hogy a szépítő találatukat már meg sem ünnepelték.

A következő debreceni kalandjukra a Diósgyőr ellen került sor, amelyet a diósgyőri stadion felújítása miatt Debrecenben rendeztek. Sokan most sem érkeztek, de a Vasas Drukkerkocsam lepedője mögött szétszóródva ásítoztak vagy 50-en. ***

A háromfordulós rendszer bevezetése óta most (2017-2018-as szezon) ők utaztak kétszer Debrecenbe, így áprilisra ismét hozták egy ötven fős vendégtábort, de most nem keltették valami egységes brigád képét és szétszóródva álldogáltak a  vendégben. A Vasas Drukkerkocsma vászna mellett egy Ultras on tour lepedőt is kiraktak és még pár szimpla molinót. A szurkolást elég halkan és szórványosan indították, de a csapatuk most komolyan vette a küzdelmet, így ők is felerősödtek egy ideig. Aztán egy hosszabb csendes periódus következett, majd a biztos győzelem tudatában lendültek bele újra, hisz megcsillant a bennmaradás lehetősége is előttük, ami végül nem jött össze és utolsóként távoztak az NBI színpadáról.

Kép: DVSC

A Magyar Kupában azért menetrendszerűen összefutottak a felek, de a 16 közé jutás egy meccsen dőlt el és arra Angyalföldön került sor.

2021 tavaszán kétszer is jöhettek volna Debrecenbe, de a zártkapus meccsek miatt egyszer sem kellett utazniuk. A csapatuk a bajnoki címért és a feljutásért hajtott  a második vonalban és ennek megfelelően legyőzték februárban a nagy rivális DVSC-t, majd áprilisban a DEAC csapatát is, de mégsem lettek bajnokok, sőt, fel se jutottak az NBI-be. Viszont a DVSC bajnok lett és feljutott, így az idei szezonban nem rendeztek DVSC - Vasas bajnoki meccset. A kupában sem kerültek össze a felek és a DEAC kiesése miatt 2022 nyaráig egyszer sem kell a Vasas drukkereknek Debrecenbe utazniuk.

hancsi78

Kép: Sándor Mihály / Dihen Tibor / Sándor Judit / Nagy Balázs / Sós Tibor / Gyenes Róbert / Gyürke Árpád / Ultras Debrecen / Hajdú Online / DVSC / Vasas SC / Ultras Vasas / Armata Rossoblue 2006

*** Frissítve a 2017.10.14  Diósgyőri VTK – Vasas SC meccsel, amelyet Debrecenben rendeztek.