Groundhopping 2024

Az elmúlt évek nem úgy alakultak ahogy terveztem, így nagyon sok minden kimaradt a szórásból, úgy bejegyzés, mint képügyileg. Ezen próbáltam változtatni az idei évben és azt kell mondjam, eddig nagyjából tudtam tartani a tempót. Ennek köszönhetően a teljes, 2024-es pályalátogatásom képanyaga felkerült a hancsi78 groundhopper & collector oldalra, most pedig itt következik egy összefoglaló, hogy merre jártam, mit is láttam ebben az esztendőben. Teljes nem lesz a felsorolás, ám akit érdekel a "komplett lista" képanyaga, az a másik blogon mindent megtalál. Akkor kezdjük is el.

Az évet a megszokott laza nézelődéssel kezdtem, pár Milton Keynes környéki pályával és természetesen az MK Dons stadionjával, amelyet már sokadjára vehettem fel a képcsarnokba, pontosabban még nem is olyan sokszor, hisz visszafelé haladok. Na, jó, az archívumban azért megtalálhatók a régi felvételek is. Innen két célirányos "küldetés" következett még a tavasz elején. Elsőnek Dél-London volt a célpont, ahol a profik közé feljutó Bromley FC otthonát és a mellette található sportlétesítményeket néztem meg magamnak. Ezután egy helikopter múzeum következett Weston-super-Mare városában, ahol elszaladtam megnézni a Woodspring stadiont és még egy kisebb pályát is. A Shard "megmászása" előtt egy régi ismerőshöz is beköszöntem Farnboroughban, majd London csúcsáról néztem körbe és készítettem pár távoli felvételt olyan stadionokról, mint a Wembley, a London Stadion, a The Oval és pár közelebbi grund, mint a John Orwell Sports Centre vagy a Burgess Park is megőrzésre került. Hazafelé metrózva még kikacsingattam pár kisebb pályára, ez ilyen "hülye" szokásom, hogy útközben sem hanyagolom el a látnivalót.

Ezután egy olyan élményben volt részünk a feleségemmel, ami nem jöhetett volna létre egy régi ismerős nélkül, aki a magyar válogatott utánpótlás csapatainál dolgozik és meginvitált minket az Anglia - Magyarország U17-es meccsre, ami az itteni nemzeti edzőközpontban tartottak, ahová ugye nem lehetett csak úgy besétálni. Innen is hálás köszönet Tomi, nagyszerű nap volt, csak az a k@rva meccs ne lett volna. Szóval, miután kiderült, hogy tudunk menni, küldtük az adatokat és így beregisztrálva már semmi akadálya nem volt, hogy a Burton-upon-Trent mellett található St George's Park legtöbb pályáját testközelből láthassuk. Örök élmény volt, kár hogy a fiatalok 5-0-ra lezakóztak.

Mielőtt hazakocsikáztunk volna, még egy régi tartozásomat tudtam le magamnak és meglátogattam a Solihull Moors otthonát, a Damson Parkot, aztán irány Magyarország. Útközben persze, hogy találkoztunk a regensburgi stadionnal, majd a Balaton környéke következett. Pár régi ismerős (Balatonfőkajár, Csopak, Felsőörs, Alsóörs, Balatonalmádi) mellett pár új pálya is a hálóba akadt, mint Berhida, Peremarton, Csajág, Papkeszi grundja, de Balatonalmádiban, a Sport-, és Szabadidőközpontot is most láttam először. A magyarországi kalandjaim itt még nem értek véget, hisz Mátyásföldön is töltöttünk egy hétvégét, így egyértelmű volt, hogy a Mátyásföldi LTC mellett, az Ikarus BSE sporttelepe sem maradhat ki a szórásból. Debrecen felé haladva, még megnéztem magamnak Kistarcsa és Kerepes szépen karbantartott sporttelepét. Cinkotán ugyan még megvoltak a pályák, de úgy látszott nem sokat használják őket. Sajnos Nagytarcsán, a honvédséghez tartozó laktanyapálya után a település másik nagypályáját is megszüntették, így ott már csak tenisz és kispályák fogadtak. 

A kötelezőnek mondható Nagyerdei stadion után Angliában egy komoly kis kirándulás várt rám az ország északi részébe, ahol próbáltam meglátogatni azokat a pályákat, amelyek előzetesen már szerepeltek a füzetemben. Alfreton után a sütijéről híres Bakewell is ilyen volt, de Leek városára, és vele a stadionjára is kíváncsi voltam. Buxtonban most a rögbisekre is szakítottam időt, de pár régi ismerőst is újra látogattam, mint a Dove Holes, Hope, Macclesfield vagy épp Castleton pályáit. Biddulph-ban egy meglepően tetszetős foci plusz krikett pályakombináció várt rám a Tunstall Roadon, de nem mentem el szó és fényképezés nélkül a Millhayes Sports Ground mellett sem. A Peak District még adott pár kisebb grundot, mint Hethersage, Grindleford, Calver, Whaley Bridge, Stoney Middleton, Glossop vagy az angol nyelvterületen érdekesen csengő Chapel-en-le-Frith települések pályája.

A több napos északi kirándulásom egyik záró momentuma a sheffieldi stadionok meglátogatása volt. Aki egy kicsit is kedveli a labdarúgást, annak nem kell elmagyarázni, hogy mit adott ez a város nekünk, a labdarúgás szerelmeseinek. Nagyon régi vágyam volt eljutni az itteni négy meghatározó csapat stadionjához, ami ezen a 2024-es tavaszi kiránduláson megadatott. Elsőnek a Hallam FC stadionja volt a célpont, amely arról híres, hogy ez a legrégebb óta fennálló labdarúgó létesítmény, amelyet folyamatosan ugyanaz a csapat használ. Az 1860-ban alapított Hallam FC-nek a kezdetektől a Sandygate az otthona, amelyet 1804-ben adtak át, mint a Hallam Cricket Club hazai pályáját. A létesítmény a mai napig megőrizte ezt a kettősséget. A labdarúgó és a krikettpálya keresztezi egymást és ennek megfelelően lett kialakítva a lelátó, a klubház és még a kispadok is. A grund a világ legöregebb labdarúgó stadionja jelzővel büszkélkedhet, míg a Hallam FC a világ második legöregebb labdarúgó klubja. Azért csak a második, mert az innen nem is olyan messze, Dronfieldben található Home of Football Stadion ad otthont a világ első labdarúgó csapatának, a Sheffield FC-nek. A 1857-ben alapított piros-fekete klub csak 2001-óta használja ezt a stadiont, így ebben nem tudnak versenyre kelni a Hallam FC-vel, viszont alapítási dátum szerint míg világ a világ verhetetlenek maradnak. A Coach and Horses Ground-ként is emlegetett stadion is komoly groundhopper célpont, aki erre jár ne hagyja ki se az egyiket, se a másikat, hisz történelmi alap mind a két helyszín a labdarúgásban. Remélem nem haragszanak meg a sheffieldi nagyok, de nekem a két "öreg" sokkal fontosabb helyszín volt, mint a United és a Wednesday otthona. Persze őket se hagytam ki, csak az amatőr státuszú, de ilyen nagy múltú csapatok és stadionjaik számomra mindig elsőbbséget élveznek. A Hillsborough stadionja az 1989-ös katasztrófa miatt a világ egyik legtöbbször emlegetett grundja marad és mint ilyen a groundhopperek és futballkedvelők szemében is mindig kiemelt helyszínként kezelendő. A Brammal Lane meg egyszerűen kötelező, ha már arra jár az ember, főleg, ha piros-fehér vér folyik az ereiben. 

Az északi kirándulást Chesterfield és Mansfield stadionjával zártam, majd kisebb grundok következtek az országban szétszórva, egy-egy napos kimozdulás záró momentumaként. Alton, Athreston, Derry Hill a roppant szimpatikus Calne és a rég nem látott Hungerford. Mivel bejött az északi nézelődés ezért Yorkshire-nek is egy hosszabb pihenéssel, nézelődéssel és stadionlátogatással egybekötött kikapcsolódás keretében vágtam neki a felségemmel. 

Első körben Doncaster és Scarborough városa volt a célpont, majd pár kisebb grund, mint Flamborough, Nawton, Pickering, Lythe vagy az aukciós házáról híres Kirkbymoorside következett. A ligából ismerős Harrogate és Darlington mellett, a chicken parmo szülővárosa, Middlesbrough is meglátogatásra került, de sajnos Leedsre nem volt idő. Érintettük ugyan, de az Elland Road megtekintése még várat magára. Viszont két olyan településen is jártam, ami igen ismert mint stadion. Az egyik Stamford Bridge (Chelsea) faluja, a másik Loftus (QPR) városa, ahol a helyi sporttelep került lencsevégre, a londoni stadionokat már láttam korábban, de érdekességként ezekre a településekre eljutni nem volt rossz. Whitby, Guiseley szép pályákat adott, míg York-ban már csak az új stadiont tudtam megnézni magamnak, a régit beépítették lakóházakkal. Hullban sikerrel vettem mind a két nagyobb stadion meglátogatását, majd a hosszabb nézelődésem záró akkordjaként North Ferriby grundját néztem meg, ahol szerencsémre más élményekkel és több ereklyével is gazdagodtam.

Mivel bejöttek ezek az északi kirándulások pár hét múlva ismét visszatértünk, de ezúttal még északabbra Northumberland és Cumbria szerepelt a megtekinteni kívánt területek között. Gateshead-ben ugyan csak az Angel of North szobra alatt található focipályát fedeztem fel, de Newcastleben a St James' Park mellett a Kingston Parkot sem hagytam ki. Bamburgh-kastélya és a várfal tövében található pálya megtekintése mindenkinek ajánlott, főleg aki látta már az Utolsó Királyság című sorozatot, de groundhopperek ne menjenek el szó nélkül Rothbury gyönyörű környezetben lévő pályája mellett sem, valamint Scot's Gap kicsit eldugott grundját, amely a Wallington FC otthona is erősen ajánlott a fanatikus pályalátogatóknak. Tovább megyek, aki arra jár, annak Berwick-upon-Tweed is erősen ajánlott, hisz itt áll a régi és az új pálya is egymás mellett, illetve az ott játszó két Rangers (Berwick, Tweedmouth) érdekessége, hogy nem az angol ligarendszerben játszanak, hanem a skótban. Ha már itt jártunk, akkor persze hogy átugrottunk a skót oldalra és így megtekintettem az Eyemouth United otthonát is. Alnwick városa is megér egy kirándulást az északon vizitálóknak. A kastély és a gyilkos kert után persze érdemes megtekinteni az egymás mellett lévő, de külön funkcionáló foci, rögbi, krikett sporttelepeket. Én ezután kikeveredtem North Sunderland településre is, ahol nemcsak a közeli tengerpart, a halászfalu szépsége, hanem a pályája is vonzott. 

Egyedül a Blyth Spartans otthonáig nem jutottam el ezen a területen, de kárpótolt érte Tow Law városa, ahol viszont csak a grund volt számomra érdekes. Főleg, hogy előtte ismét hálóba akadt egy kastélykert (Ruby Castle), ahol volt pálya a fal tövében, de Bishop Auckland és West Auckland grundja is megéri a kirándulást. Ez utóbbi groundhopper szemmel külön érdekes lehet, hisz a WATFC nyerte a világ első nemzetközi tornáját (Sir Thomas Lipton Trophy) és ezt mindenhol fel is tüntetik a városban. 1909-ben és 1911-ben is ők nyertek, az utóbbin az olasz Juventust intézték el 6-1-re. Arra még volt időnk, hogy egy rövidke nap erejéig átránduljunk a skótokhoz, így Gretna pályái mellett most Lockerbie is meglátogatásra került. Előbbi a Gretna Greenben található kovácsműhelyről vált ismerté, ahová engedély nélkül szöktek házasodni a szerelmesek, míg Lockerbie az 1988-as repülőgép szerencsétlenség miatt ugorhat be a legtöbb embernek és nem a Mid Annandale Football Club hazai pályájáról. A hosszúra nyílt nézelődést a Deepdale stadion megtekintésével zártam Preston North End-ben, ahol óriási dugó és szakadó eső borzolta a fényképezés és hazajutás idegeit. Az évet Cheltenhamban és Andoversfordban zártam, de előtte a közeli Knaphill is meglepett egy pofás pályával.

Ezt adta nekem a 2024-es esztendő. Elég mozgalmasra sikeredett pályalátogatás szempontjából, ami annak is köszönhető, hogy ez az év nyaralás helyett inkább Észak-Anglia felfedezésével telt. 155 kisebb-nagyobb grund került fel a listára ebben az évben, ebből újra meglátogatásra került néhány, mint Hungerford, Gretna, Regensburg, Csopak és még tucatnyi grund. Volt, amit már sajnos nem láthattam (például York és Scarborough régi stadionja), ám szerencsémre ezen kívül sok szuper és érdekes pályát fedezhettem fel, amely nagyszerű élményekkel és emlékekkel együtt kerül be a 2024-es pályalátogatási nagykönyvem lapjaira. Az egyik legtermékenyebb és legmozgalmasabb évem volt ez az esztendő.

hancsi78