A kilencvenes évekig a Budapest Honvéd csapatának nagy respektje volt Debrecenben, akár csak a Fradi, Vasas, Újpest hármasnak, hiszen ezen fővárosi csapatok határozták meg a magyar labdarúgást a kezdetektől. Ott volt persze az MTK is, de az értük való rajongást, nem verték nagydobra vidéken sem. Ezen csapatok és a kettős rangadók sok debreceni srácot sarkaltak budapesti utazásra, hogy élőben láthassák a kiválasztott nagy csapatot és élvezhessék az igazi magyar focit a második, harmadik vonal bundagyanús találkozói helyett. A kilencvenes évek elején, a bontakozó magyar ultraélet idusán épp egy osztály választotta el a Debreceni Vasutast és a Budapesti Honvédot egymástól. Az utolsó két találkozón (1989, 1990) pedig még csak épp hogy felvetődhetett pár kispesti srác fejben egy ultracsoport megalakítása, így ekkor még nem oly szervezetten, de azért érkeztek a Vágóhíd utcai NBI-es meccsekre.
Aztán eljött 1993 októberében a
Loki feljutott és elég sok kispesti drukker érkezett a városba, amelyen azért nincs
mit csodálkozni, hiszen a friss bajnokcsapatot kísérték el, ráadásul két éve
nem is jártak a Hajdúságban. Az új vizitre már új köntösben került sor, hiszen
a Loki másodosztályban töltött évei után, úgy lépett vissza a legjobbak közé,
hogy minden jelentősebb szurkolóbázissal rendelkező helyen, már szervezett
csoportocskák, csoport kezdemények utaztak a kedvenceikkel. A kispesti ultrák
ebben élen jártak, hiszen Magyarország legkorábban jegyzet szurkolói csoportja
a piros-feketékhez köthető, így a magyar szervezett szurkolás úttörői érkeztek
az Oláh Gábor utcába. A vendégszektor feldíszítésén meg is látszott ez a fajta
szervezettség, hiszen a kisebb klubszínű zászlókat és a mindenféle festékkel
összefújkált igénytelen lepedőket felváltották a nagyobb, igényesebb
transzparensek mint az Ultras, Ultra Red Boys Kispest, Sexy Hamburgers. A
soraikban feltűnt pár kisebb lengetős zászló és a kerítésre egy guminőt (!) is
kiakasztottak. A szurkolással 70-80 fő foglalkozott és lendületesen, dallamosan
énekeltek, több olyan dalt előadva, ami Debrecenben teljesen idegenül csengett.
Mindezt a teljes kilencven perc alatt tették, ami szintén egyedülálló volt
akkoriban. Hangerőben ugyan nem tudtak felnőni a hazaiakhoz, de
változatosságban, lendületben magasan a cívis tábor felett teljesítettek. A
hazai maggal nem volt komolyabb szóváltásuk, viszont a vendégszektor mellett
lévő nagyszájú provokátorokkal akadtak gondjaik.
A bajnoki vizit után a kupa
negyeddöntőben is összeakadtak a felek, így a kispesti ultrák ismét Debrecenbe
vizitáltak, de jóval kisebb létszámban tették tiszteletüket, így a hangulat sem
volt olyan jó soraikban, mint a bajnoki alatt. A kerítésre a megszokott lepedők
kerültek, illetve egy Napoli kis zászló.
A következő évadban a szezon
végén érkeztek olyan 200 fővel és rengeteg transzparenssel (URB, Irriducibili,
Red Side Hooligans, Supporters Mastiffs, Red Zone, Ultras). A budapesti
események után (hajtóvadászat a debreceni szurkolók ellen), már nem csendesen
érkeztek, hanem derékig kilógva a buszból adták tudtára mindenkinek, hogy nem
szeretik a cívis fajtát. Az eddigi sima vizitjeiket most egy kisebb
koreográfiával toldották meg, melyben egy kiírás adta a fő mondanivalót:
"Debrecenit veszek kilóra!, mely üzenet felmutatása közben nagyobb méretű
bankjegyeket mutogattak a hazaiaknak. Aztán feltették azt a kérdést egy kiírás
formájában, amellyel akkoriban a legtöbb budapesti brigád foglalkozott, ha
vidékre érkezett: Hol a metro? A szurkolással nem foglalkoztak olyan gondosan
mint eddig, inkább a Debrecenieket szidták végig, illetve heves szócsatában
voltak a szektoruk körül ólálkodókkal. Az akkoriban szakszerű és nagy számú
rendőri biztosítás Debrecenben csak ezt a fajta acsarkodást tette lehetővé.
1996-ban májusban érkeztek és
kicsit kevesebben mint az előző évben, de annál szervezettebben. Az ultrák a
megszokott buszokkal jöttek és erős rendőri felvezetés után foglalták el a
vendéget és díszítették azt fel lepedőikkel (URB, Ultras dei Curva Rosso,
Szelidek). Már ekkor több, angol mintájú kiszászló felfedezhető volt soraikban
(Wild Boys, KHFC, URBK, Kelenföld) amelyekkel
teljesen beborították a rendelkezésükre álló kerítés részeket. Mivel nem
töltötték meg teljesen a vendégszektort, egy nagyobb KHFC címeres zászlóval
pótolták ki a helyet és a hazaiaknak két üzenetet is kiraktak: DVSC Ebola, Loki
Merda. A szurkolásukat pár kisebb lengetőssel dobták fel és gyakran sálaztak,
amely közben látható volt pár nyíregyházi drukker aktív jelenléte is. A meccsen
egy nagyzászlós koreográfiát is bemutattak, egy piros-fekete csíkos kellékkel,
amely teljesen beborította a vendégszektort. A szurkolásuk többnyire folyamatos
volt, ha megálltak akkor vagy a hazaiakat szidták, vagy aktív dobálás folyt a
mellettük lévőkkel. A hajigálásnak a rendőrök vetettek véget, akik bevonultak a
szektorokba. Ez volt az első debreceni meccs, amikor volt szórványos
összecsapás a felek között. Az elsőre még Hajdúszoboszlón került sor, ahol a
Szelídek tagjai tették le névjegyüket, míg a meccs után kisebb pofozkodás volt
a hazaiak és a kocsival érkező kispestiek között.
1997 tavasza volt az első, hogy
üres maradt a vendégszektor kerítése, mert egy lehetetlen szerda kora délelőtti
időpontban csak 25 szimpla kispesti drukker volt a vendégszektorban
Őszre már beerősítettek és a fiatalok alkotta Nuova Guardia brigádjával és 100-as létszámmal, folyamatos szurkolással egy nagyon egységes, jó tábor benyomását keltették. A soraikban ismét megjelentek a szomszédos nyíregyházi ultrák és ezúttal az UEM egy kisebb lepedője is kikerült a kerítésre. A szurkolás mellett természetesen nem maradt el a hazaiakkal való társalgás sem, melyet egy "Pusztulj Paraszt!" felirattal is nyomatékosítottak. Mindezek ellenére, ismét csak acsarkodás volt a két fél között.
A következő év őszén
kísértetiesen hasonló bemutatót tartottak. Körülbelül 80 fő, a megszokott
transzparensek, pár szabolcsi segéderő és folyamatos kontaktus a hazaiakkal,
főleg a kerítés mellett lévőkkel. A szurkolást nem erőltették, azaz csak
elfogadható perceik voltak és nem folyamatos, jó szurkolásuk.
Legközelebb majdnem pontosan egy
év múlva érkeztek Debrecenbe a megszokott külsőségekkel (Red Boys, Nuova
Guradia, Szelídek) és pár Mastiffs tag Nyíregyházáról, plusz az URB Elit mellett a keltakeresztjeiket sem hagyták otthon. A
szurkolásuk ismét elég szaggatott volt és létszámban sem lépték át a 100 főt. A
hazai bulihuligánokkal ismét folyamatos volt a kontakt, de ennél több ismét nem
történt.
A következő esztendőben a
kvalifikációban nem találkoztak a felek, de a bajnoki rendszerben tavasszal
igen nagy létszámban jelentek meg a piros-feketék. A társaságuk egy kisebb
része, már a meccs előtt a cívisvárosban volt és össze is futottak egy kisebb
hazai maggal, de nem volt semmi említésre méltó. Másnap a buszokkal érkezőket
hamar lekapcsolta a yard, de az előző napos brigád szabadon kószált és sokan
nem kötöttek beléjük, így nyugiban foglalták el a szektorukat. A kerítést
teljesen feltapétázták igényes lepedőikkel, ami jelezte a kispesti ultraműhely
nem pihen. Az URB, NG, Fedayn lepedők mellett a Soldados del Inferno új
brigádja is láthatóvá vált. Látványként egy kisebb füstöt és kisebb rudasokat
vetettek be, amelyek az egész meccs alatt lengedeztek. A szurkolásuk kiemelkedő
volt, szinte meg sem álltak, tapsoltak, sálaztak, de a leglátványosabb az egész
szektoros háttal szurkolásuk volt. A meccs után a hazaiakkal nem volt semmi,
Karcagon viszont összecsaptak a vonatra felszállni próbáló
kisebbségiekkel.
2001 augusztusában is
találkozhattak a felek, hiszen a visszalépő BKV Előrének köszönhetően a DVSC
maradt az első osztályban. Az alapszakaszban nem érkezett csak 80 fő kispesti,
akik kisebb lepedőkkel díszítették fel a szektorukat. Ezen a fellépésen a
szurkolásuk nem volt olyan intenzív és inkább a hazaiak Sonderling nevű
formációjával ment a kontaktus. Ebben a kis párbeszédben annyira felhergelték
magukat, hogy megindultak a kiszemeltek felé, de a rendezők és rendőrök alkotta
sorfal túl nagy falatnak bizonyult és visszaszorították őket. A második
félidőben sem csitultak a kedélyek és emiatt a szurkolás sem lett jobb. Az
egyik góljuk után egy görögtüzet gyújtottak be, amit még égő állapotban a
pályára dobtak. Emiatt bemasíroztak közéjük a rendfenntartók és kiemelték a
vélt elkövetőt, ami miatt állt egy kicsit a bál a szektorukban. A meccs után
még maradtak páran Debrecenben és össze is futottak pár hazaival, de nem
történt összecsapás a felek között.
Az alapszakasz következő
debreceni összecsapására ismét érkeztek vagy 100-an. Többnyire kocsikkal
jutottak el a Nagyerdőre, hiszen a szerdai nap nem kedvezett az utazásnak. A
megfelelő módon, szinte minden rendelkezésre álló helyet kitapétáztak a
lepedőikkel és kis kihagyás után az UEM is megjelent a soraikban egy kisebb
magyar trikolorral. A szurkolást nem nagyon erőltették a kilencven perc alatt,
mint ahogy a hazaiakkal sem volt azaz ádáz szitokáradat. Sokat konszolidálódott
a két fél csoporttagjainak a kapcsolat és igaz tábor szinten még mindig
ellenségeskedés figyelhető meg a felek között, egyes csoportok tagjai viszont
szimpatizálnak a másikkal, ami egyfajta semlegesség kialakulásához vezetett.
A rájátszásban külön osztályba
kerültek a felek, így az újabb randevúra a következő szezonig kellett várni.
Ott ismét szép létszámú rossonero érkezett Debrecenbe és egységes, összetartó
és jó szurkoló brigád benyomását keltették. Létszámban ugyan nem nőttek fel a
Fradi, vagy Újpest táborhoz, de jóval kevesebb töltelék ember volt közöttük,
ami sokkal jobbá tette a megjelenésüket. A hazaiakkal maradt a semleges
viszony, mármint ami a vezető csoportokat illeti, mert a szimpla drukkerekkel
továbbra is ment a szájkarate. A lepedőik most csak előre kerültek ki köztük
egy Support Sadam molinó az URB műhelyéből.
A rájátszásban ismét nem
találkoztak a felek, sőt egy esztendő randevú nélkül maradt, mert a Honvéd
hosszú idő után kiesett az élvonalból.
Szerencsre sokáig nem maradtak a
hátországban és Debrecenbe a tavaszi nyitányra érkeztek kiemelt létszámban. A
kerítést a megszokott módon, teljesen kiposztózták. Rengeteg régi (URB, NG,
Békés megye, Veszprém, Rákospalota, Forever Ultras, Hawanna ) és új (Szövetség,
Famiglia di Corleone, Mods) lepedővel. Kezdésre 5 tűzzel és számtalan kisebb
lengetőssel nyitottak, valamint a kórusaik is jól szóltak. A szomszédos
szektorlakókkal sem felejtették el a kommunikációt és alpári stílusban
osztották egymást. Emiatt a szurkolásuk is jelentősen visszaesett, mert teljesen
lekötötte őket a nem éppen irodalmi stílusú párbeszéd. A lefújás után
megpróbáltak a provokátorok közelébe férkőzni, de a rendőrség könnygázzal
állította meg őket. Aztán mégis az egyik legnagyobb összecsapásra került sor a
felek között, amikor a már buszon lévő piros-feketék eleget téve a mutogató
hazaiaknak a stadiontól párszáz méterre leszálltak és összecsaptak velük. A fellépésük
erőteljes és gyors volt, mondhatni meglepték a cívis oldalt. Gyors győzelmet
arattak és mire a rendőrség a helyszínre csoportosította erőit, már a buszon is
voltak.
2005 decemberében száz fölötti
létszámban jöttek és tucatnyian már egy nappal a meccs előtt a városban
mulattak. A csoportok képviselői találkoztak is egymással és egy jót beszélgettek.
Barátság még mindig nem alakult ki a két tábor között, csak pár fő, jó
kapcsolatáról beszélhetünk. A semlegesség se volt igaz még ekkor, hiszen a
Guardia drapiján ott virított egy szerzett debreceni sál a meccs kezdetére. A
kerítést teljesen telipakolták a lepedőikkel és két tűzzel és egy kiírással
nyitottak: "Egy csaló százat csinál!" amely üzenetet a hazaiak is
bemutattak az előre megbeszéltek alapján. Mindez a sorozatos játékvezetői
tévedésekre kívánta felhívni a figyelmet. A pályán landoló tüzek mellett a
kisebb lengetősök és kétrudasok is bevetésre kerültek, de a főszerep a
kiírásoké volt: Eltiporhatatlanok / Saskőy! Kispesten halott vagy! / Puszi a
stadionban, faszszopás az újságban. Mindezen akciót a szünet szakította félbe,
amikor a sárga mellényesekkel mentek össze a pályára dobott tüzek miatt, majd a
rohamosztag is megérkezett a szektorukba. A 2. félidőben is folytatták az
üzengetést: Modern labdarúgás: JT, MLL, MLSZ, Média: csalók, hazugok, tolvajok,
buzik!, amely közben nagyobb méretű piros lapokat mutattak fel és sípjaikat
fújták. A sípokat innentől mint szurkolói kelléket végig használták és közben
még bevetettek pár tüzet. A szurkolást még ekkor se erőltették inkább szidták
aki nem tetszett nekik, majd egy újabb kiírást emeltek fel: 2005.11.29!
Igazságot! Puhl maffia!, majd a 6-1-es vereség ellenére az eléjük kivonuló
csapatuknak is felmutattak egy kiírást: "Mi erre vagyunk büszkék: Csak a
Kispest!". A mozgalmas szektorélet után már nem volt említésre méltó
esemény a városban, mondhatni csendesen távoztak Debrecenből.
Majdnem egy év múlva
szeptemberben száz körül vizitáltak Debrecenben, de a többi nagy táborhoz
hasonlóan nem vittek, pontosabban nem raktak ki transzparenseket, az egységes
MLSZ elleni tűntetés jegyében. A szurkolást sem nagyon erőltették, így az egyik
leghangulatlanabb debreceni fellépésük volt. A meccs végén ismét a rendezőkkel
akadtak össze, majd a rendőrök is besegítettek és pár piros-fekete srácot elő
is állítottak.
2007 nyarán egy új színtéren is
csatáztak a felek, nevezetesen a Szuperkupa döntőjének második meccsére
érkeztek Debrecenbe. Tették ezt szép létszámban és az ismert lepedőik mellett
egy nagyobb trikoloros molinót is kitettek a szektorban.
Nagy hangulatban nem voltak, amit a sima
vereségük sem javított. Ráadásul feszült viszonyban voltak az őket elkísérő
security tagjaival, ami tettlegességig fajult. A rossonerok le is léptek
hamarább, majd a hazafelé úton is összeakadtak a rendezőkkel, akik meg akarták
szabni, hogy kinek, hogyan kell viselkedni. Ez nem nagyon feküdt a
piros-feketéknek, így nem maradt el az újabb külön menet sem.
Decemberben a Ligakupában is
összekerültek a felek, de ez a sorozat nagyon kevés szurkolót és annál is
kevesebb aktív csoportot érintett, így nem csoda, ha csak tucatnyi szimpla
kispesti drukker volt a vendégben.
A tavaszi bajnoki fordulóra jó 80
kispesti érkezett a már sokszor említett igényes kisebb lepedőkkel. A Nuova
Guardia egy üzenetet is a kerítésre rakott, amelynek egyértelmű volt a
mondanivalója: Szabadságot az ultráknak!. Velük volt pár Hajdúnánás szurkoló
is, amelyet az elválasztó kerítésre kitett lobogójuk jelzett. A semleges
viszony megmaradt a két fél között, sőt az "ultra reneszánsz" című
klasszikus megtekintésével közös régi élmények is felelevenítésre kerültek.
A kupadöntő visszavágójára
kevesen érkeztek, ami érthető volt a hazai 7-1-es vereség után. A csoport
lepedők kerültek ki előre és egy üzenet: 1920.06.04: Igazságot
Magyarországnak!. A meccsen szinte semmit nem csináltak, csak a megjelenés volt
díjazandó. A találkozó után egy részük Debrecenben maradt és a hazaiakkal
sörözött.
Még ebben az évben ősszel ismét a kupában érkeztek Debrecenbe,
de ezúttal a DVSC II DEAC ellenfeleként. Negyven kispesti, pár kisebb
lengetőssel elszurkolgatott a találkozó alatt, majd a győzelmet megünnepelve,
csendesen távoztak a Hajdúságból.
Egy jó hónap múlva az NBI-be
dupla annyian érkeztek és a kerítést mértani pontossággal díszítették fel
lepedőikkel. Ezzel el is lett mondva minden a teljesítményükről, mert pár
rigmustól eltekintve csendben nézték a pályán történteket.
Tavasszal ismét a Ligakupában
kellett volna jönniük, de most a tucatnyi piros-fekete sem jelent meg,
így teljesen üresen maradt a vendég.
Három nap múlva viszont jöttek
szép számmal és kiegészülve pár hajdúnánási drukkerrel szokásukhoz híven szépen
feldíszítették a szektorukat. Az NG az FF tagjaival italozott a találkozó
előtt, majd közösen mentek a stadionhoz. A Hódos előtt volt egy kis méregetés a
többiekkel, de pár beszóláson kívül nem történt más. A meccsen jól néztek ki
külsőleg, de a szurkolást egyáltalán nem erőltették, így csendes volt a vendég
a kilencven perc alatt. A meccs után páran bekóstolták őket a hazaiaktól,
hiszen nem minden brigád díjazza a két fél közelebb kerülését egymáshoz.
Érdekes szituáció volt az biztos.
Pár nap múlva a magyar kupában is
DVSC - BHFC meccset rendeztek, így a rossonerok ismét az Oláh Gábor utcában
vizitáltak. Ha a visszavágókat is belevesszük, akkor egy hónapon belül 5x
találkozott egymással a két csapat. A szektorban most kevesebben voltak, de a
drapijaik nem hiányoztak, mint ahogy a nánási fiatalok sem. Ami meglepő volt
egy nagyobb létszámú rendezői gárda folyamatosan a szektorukban volt, amolyan
erődemonstráció jelleggel. A meccs alatt nem sokat szurkoltak, közönyösen
vették tudomásul a kupabúcsút, majd távoztak a Hajdúságból.
A csapatuk és táboruk hanyatlása
ellenére 2011 tavaszán még mindig egy masszív 70 fős piros-fekete különítmény
tette tiszteletét Debrecenben. A vendégszektor a megszokott képet mutatta,
szépen kidekorálva a kispesti lepedőkkel, illetve a Nánás Casual Firm molinójával.
A szurkolásukról sok jót nem lehet elmondani, néha megdörrentek, de semmi több.
A következő esztendőre feljavult
a Honvéd, így a kispesti szurkolók is sokkal többen érkeztek Debrecenbe. A
szektort a megszokott módon teljesen kitapétázták (URB, NG, Puskás Army,
Szövetség, Kispest City, Fans, Fedayn, illetve most sem hiányozott a Nánás Casual
Firm lepedője. A meccs előtt pár kisebb csoport találkozott egymással, de nem
erőfelmérő volt a dologban, hanem közös piálgatás. A meccsen a nagyobb létszám
megtette hatását és az elejétől kezdve jó hangulatot teremtettek. A
lelkesedésük a meccs végéig kitartott, így rég nem hallott szurkolás volt a
vendégben.
2012 szeptemberében már ismét a
megszokott 80-as létszámmal érkeztek, nagyon őket sem dobta fel a vasárnapi
túrázás. A meccsen előtt néhányan meglátogatták a Hódost ahol a helyiekkel
sörözgettek. Most kevesebb lepedőt hoztak magukkal, de a szurkolni nem
felejtették el és ha nem kapják azt a sok gólt, egész jó lett volna a
produkció. Az utolsó 20 percben már a gólok száma sem érdekelte őket és végig
szurkoltak a lefújásig.
Legközelebb csak 2014 júniusában
utaztak Debrecenbe, ahol ekkora felépült az Új Nagyerdei Stadion. Egy masszív
200-as létszámmal foglalták el a vendéget, de zászlót jóval kevesebbet hoztak
magukkal mint szoktak. Ennek meg volt a miértje, hiszen összetűztek a
rendezőikkel és egy előállítás miatt a fő csoportok lepedői kint maradtak.
Kikerült viszont több szekció lepedője: Mátraalja, Lajosmizse, Eger,
Rákospalota, illetve a Havanna Boys, Kispest Youth molinója. A fiataloknál pár
kisebb lengetős is feltűnt, de a szurkolásuk csak az utolsó 20 percben volt jó,
amikor biztossá vált, hogy hosszú idő után győztesen távoznak Debrecenből.
Októberben már csak 20-an
érkeztek. Az össznépi bojkott, az MLSZ hajtóvadászata a szurkolók ellen, a
magyar labdarúgás körüli áldatlan állapotok, a kispesti tulajdonossal való
rossz kapcsolatuk mind-mind rányomta a bélyegét az utazásukra, így drapi
nélkül, néha egy-egy bekiabálással tudták le a kilencven percet.
2015-ben már minden megoldottnak
látszott a kispesti kanyarban és a szezont nem is kezdték rosszul. Ennek
ellenére Debrecenbe csak 40-en jöttek pár kisebb lepedővel. A találkozó előtt
meglátogatták Komcsi sírját, majd a stadionban együtt éltették a debreceni
vezért a hazaiakkal. Nem tűntek túl egységesnek a szektorban, mert teljesen
szétszóródtak és a szurkolást se nagyon erőltették.
Márciusban kicsit többen jöttek és a csapatuk megtáltosodva hármat gurított a DVSC esélyesebbnek titulált gárdájának. Ezt előbb néma közönnyel, majd kis szurkolással, aztán mosolygós meccsnézéssel konstatálták. Igazából nem hittek a szemüknek, így inkább nézték a meccset komolyabb szurkolás helyett, pár nánási szurkolóval kiegészülve.
Az új szezonban 2016
szeptemberében is jöttek vagy hatvanan és együtt sörözgettek a hazaiakkal meccs
előtt és után. Aztán a csapatuk ismét vitte a három pontot Debrecenből ők meg
egy kis álmos kezdés után egész jól elszurkolgattak, habár maguk is alig
hitték, hogy ismét megszerezték mind a három pontot. Külsőségben szinte semmit
nem változtak, a megszokott minőségi kiszászlókkal volt kitapétázva a nagyerdei
vendégszektor.
 |
| Kép: dvsc.hu |
A következő év mennyiségi
változott hozott a piros-fekete szurkolók életében, hisz a Honvéd újra a
bajnoki címért hajtott, ami azt eredményezte, hogy soha nem látott létszámú
rossonero érkezett Debrecenben. A felajánlott 2.000 jegy pillanatok alatt
gazdára talált, így egyértelmű volt a piros-fekete invázió a Hajdúságba. A
legnagyobb kontingens különvonattal érkezett, akik rendőri felügyelet mellett
sok kis pirotechnikai szünettel tudták le a távot, de nagy gond nem volt velük
az út során. Azért akadtak szép számmal, akik a közutat választották, az ő
érkezésük kevesebb figyelmet kapott a rendőrségtől, de a nagy létszám ellenére
béke honolt a városban. A kerítésre több tucatnyi molinó került, illetve
kisebb-nagyobb lengetősökkel operált a vendéghad és ilyen létszám mellett a
hangerővel sem volt gond. A pályán egyértelmű volt a vendégek fölénye és egy
ötöst gurítottak a cíviseknek, ami tovább fokozta a jó hangulatot, az utolsó 15
percben nagyszerűen teljesítettek és ha kedvezőbben alakult volna az esti
Videoton - FTC meccs, akkor már bajnokként érkezhettek volna Budapestre. A
hazaiakkal továbbra is tartott a semleges, baráti viszony, aminek jeleként a kispesti
szurkolók 20-25 fője átment a debreceni táborba és megkoszorúzta Komcsi
emléktábláját.
2017-ben a diósgyőri stadion
építése miatt az őszi meccsek egy részét Debrecenben játszotta a DVTK csapata,
amibe pont beleesett a Kispest elleni rangadó. Ráadásul mindez egy kettős
rangadó volt, mert az ő meccsük előtt a DVSC a Haladás csapatát fogadta a
Nagyerdőn. Ennek köszönhetően Miskolc helyett is Debrecenbe vizitált a piros-fekete
mag. Lehettek vagy 250-en és egy részük már a Hali meccsen is a
vendégszektorban tanyázott. A megszokott zászlóparkot pár zöld-fehér kellék
egészítette ki, ugyanis maradtak a szombathelyiek az ő meccsükre is, de a jó
létszám és a baráti segítség ellenére a hangulat nem volt a legjobb ezen a
fellépésükön.
Legközelebb decemberében kellett
Debrecenben vizitálniuk most a DVSC ellen, de mindössze csak nyolcvanan
érkeztek tucatnyi kispesti lepedővel, de csak alapjáraton szurkoltak és ki is
kaptak. A tavalyi szenzációs évük után, az új érában addig csak szenvedtek,
amely nem kedvezett a drukkerek utazó és szurkoló kedvének sem.
Aztán
ismét a DVTK ellen érkeztek Debrecenbe március legvégén, olyan 120-an. Az
elején elég kevesen, szétszóródva álltak, majd szépen összeálltak és megszokott
kiszászlókkal szépen kidekorálták a szektort alul és felül is. ***
Még ebben a szezonban a kupában
is összekerültek a felek és az újabb bajnoki arany távolkerülése miatt mindenki
ide koncentrált Kispesti részről, így a keddi napon mintegy 100 rossonero
érkezett Debrecenbe és komoly szurkolásba fogtak a vendégbe, még a kettő-nullás
hazai vezetés sem szegte kedvüket. Ennek ellenére nem jött össze a győzelem és
a továbbjutás, kiestek, így egy kupaálommal szegényebbek lettek.
A következő szezonban ismét decemberben
érkeztek Debrecenbe és egy kicsivel többen gyűltek össze a vendégszektor felső
részében mint 100 fő. A hangulat nem volt az igazi a soraikban, de azért
nagyobb szünetekkel ugyan, de szurkoltak a meccs alatt, a simának tűnő vereség
ellenére.
2019-ben mikor máskor mint
decemberben érkeztek ismét a megszokott létszámban, a megszokott külsőségekkel.
A hazai csendesség miatt, csak tőlük volt igazán hangos a Nagyerdő, de azért ők
se vitték túlzásba a szurkolást ezen a találkozón. A meccs egyik legérdekesebb
sztoriját az a négyfőnyi Kispesti drukker szolgáltatta, akik repülővel érkeztek
a meccsre, beiktatva egy milanói átszállást a túrába.
Aztán nagy meglepetésre
kipottyant a Loki az NB2-be, így a nagy covidhullám alatt nem kellett nézni a
kispesti magnak, hogy tudnak e jönni vagy nem Debrecenbe, mert egy osztálynyi
különbség akadt a két csapat között, amire már nem volt példa egy jó ideje.
hancsi78
Képek:
Sándor Mihály / Dihen Tibor /
Derencsényi István (Deri) / Basildon / Sándor Jutka (Csuti) / Szabó Viktória
(Vikcsi) / Sós Tibor / Honvéd FC / DVSC
/ Hajdú Online / 1909Foto
*** Frissítve a 2018.03.31 Diósgyőri VTK – Budapest Honvéd FC meccsel,
amelyet Debrecenben rendeztek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése