Békéscsabai EKSE - DVSC (1993.03.01)

Komcsi és Kövi elvesztése után pár hónappal, 2016 februárjában, a csabai lilák felett aratott győzelmi mámorban, egy olyan hírt kaptam pár órával a lefújás után, ami teljesen lesújtott. 37 évig nem tudtam mi a halál, mit jelent a gyász, milyen sírni még hónapok múlva is, amikor egy közös kép vagy videó lévén mint egy nyíl csapódik beléd a felismerés szörnyű fájdalma, hogy az akit szerettél, tiszteltél és együtt nőttél fel vele nincs többé. Nem tudtam milyen könnyes szemmel felkelni és várni a párod ölelését, aki már tudta mi a baj, hisz a több mint húsz év alatt nem hagyta el annyi könny a szemedet mint abban az elátkozott egy esztendőben. Az élet tett róla hogy mindezt megtudjam és volt annyira mocsok, hogy azóta mindig újabb embereket ragad el mellőlem, hogy soha ne feledjem a fájdalmat.  Kemény a megmérettetés, de kiállom, és igaz, a szívemben örök marad a fájdalom. Elmentetek ti is barátaim, ismét értelmetlenül, ismét tragikusan, ismét itt hagyva magatok mögött egy hatalmas űrt és mérhetetlen fájdalmat. Mit mondhatnék....... legyen nektek könnyű a föld! Ádi, Lackó, Danika egyszer még találkozunk! Szóljon most nektek ez a bejegyzés, hogy odafent is olvasni tudjátok, hogyan is kezdődött az a párharc, amin ti is részt vetettek, sajnos utoljára.

 hancsi78

 

Békéscsabai Előre KSE - Debreceni VSC   29-23

Békéscsaba - Városi Sportcsarnok

1993.03.01 NBI Rájátszás

A női kézilabdázás mind Békéscsabán, mind Debrecenben igen jelentős múltra tekint vissza és a labdarúgás után a legnépszerűbb sportnak tekinthető. A két város viszonylagos közelsége ellenére a kilencvenes évek elejéig nem volt túl nagy ellentét a felek között, pedig elég sűrűn összecsaptak a lila-fehér és piros-fehér sportolók a gyepen vagy éppen a parketten. Persze nagy összeborulásról sem beszélhetünk a két város szurkolóit illetően, amolyan éles rivalizálás volt a felek között, de összetűzésekről, véres jelenetekről nem szólt a fáma.

Az ellenséges viszony 1992-ben kezdődött, amikor az MKSZ úgy döntött, nem a tabella szerint elfoglalt helyek szerint indítanak csapatot az IHF Kupában, hanem a DVSC-t, mint korábban remekül szereplő kupacsapatot előreveszik és újra kiterelik a nemzetközi vizekre, pedig a Loki csak az 5. helyen végzett az előző évi bajnokságban. A lilák bronzérmesek lettek, így nekik kellett volna startolniuk a kupában, de nem így lett, a szövetség másképp határozott. Debreceniként mondom, nagyot hibázott. Nem is csoda, ha kiakadtak a Viharsarokban és előbb a klubok csaptak össze az újságok hasábjain, majd a békéscsabai drukkerek üzenték meg Debrecenbe, hogy ha egyetlen cívis lemer menni a találkozóra, ők bizony pépé verik. Nagy volt a sérelem és aki tiszteletben tartja a "fair play" szabályait, az bizony a csabaiakkal értett egyet ebben a kérdésben. Az esetről legkevésbé tehető debreceni szurkolók csak mosolyogtak magukban, mígnem megkapták a lilák üzenetét, amit kihívásnak vettek, így meg is indult a szervezkedés a déli túrára. Ezt követően visszaüzentek, hogy most már biztos nem hagyják ki a találkozót és ott lesznek Békéscsabán.  

A nagy napon a cívisek két rogyásig telt busszal és kocsikkal indultak neki a 130 kilométernek, míg a lilák igen tekintélyes létszámban gyülekeztek a sportcsarnok körül, hogy méltó fogadtatásban részesítsék a vendégeket. Természetesen a "lebeszélt" randevúról a rendőrség is tudomást szerzett, így kiemelt létszámban voltak jelen a környéken, sőt a klub feketébe öltöztetett rendezőgárdájának létszámát is megnövelték. Mint az ilyenkor lenni szokott, nem is történt semmi különös a meccs előtt. A 120 cívis és az 1.500 főnyi hazai drukker viszonylag csendesen foglalta el a lelátókat, ami köszönhető volt annak, hogy a debreceniek buszai épphogy beestek kezdésre és ekkora a türelmetlen hazaiak már a szektorukban hangoltak. A szurkolás viszont hamar szidalmakba csapott át a hazaiak részéről és a hangbéli üzenetek mellett egy "Red Animal" és egy "I love Dijon" (A CSL Dijon verte ki a DVSC-t az IHF Kupából) molinót is kihelyeztek a sok-sok lila-fehér kellék mellé, amelyek között ott volt a Violet Fanatics lobogója is. A megszokott konfettieső mellett a lila-fehér drukkerek mindenféle labdát (pingpong, tenisz, gumi) dobáltak a játéktérre, amely egyedülálló koreográfia egyfajta csattanós válasz volt a DVSC csapatának, mert az odavágón "labdalopással" vádolták meg a csabai gárdát.  A debreceni oldalon a piros-fehér kellékek között egy Jolly Roger és egy amerikai lobogó is feltűnt a kor zászlóparkjának megfelelően. A szurkolást a vendégoldal is hamar megkezdte és a pokoli hazai hangorkánban ők sem maradtak csendben. Látványként az előre felaprított papírokból készített és mondhatni megszokott konfettieső hullott a vendégben, amit többször megismétlődött a meccs folyamán. Hogy ne maradjunk pofozkodás nélkül a meccs alatt, arról pár eltévedt debreceni tehetett, akiket rendesen helybenhagytak a lilák, de így legalább megtanulták merre van a biztonságos vendégszektor. Az egymást megtaláló rigmusok ellenére a csapatuk biztatásával is foglalkoztak a táborok és ennek köszönhetően végig hatalmas hangzavar volt a csarnokban. Ha viszont nem szurkoltak, akkor ocsmányabbnál ocsmányabb rigmusokat küldtek egymás felé.  A meccset a hazaiak nyerték, így a két pont mellett a lefújás utáni öröm is az övék volt.

Kép: Bartolf Ágnes

Az igazi móka ezután kezdődött. A kivonuló debreceniek összetörtek pár ablakot, meg ajtót, de a csarnok előtt a rendőrök élő gyűrűt vontak köréjük, így a hazaiak nem férhettek hozzájuk. Nem maradt más eszközük, csak a dobálás, ami viszont igen veszélyes mutatvány volt, hiszen az eldobott méretes kövek, üvegek nem kis sérülés okozására képesek. Ráadásul a cívisek sem maradtak adósak, így amit tudtak visszahajigáltak a lilák irányába. A rendőrök végül kiszorították a hazaiakat dobótávon túlra, de ekkorra már többen szereztek kisebb-nagyobb sérüléseket mind a két oldalon, sőt a rendőrök és a rendezők sem úszták meg épp bőrrel. A hazaiak elterelés viszont lehetővé tette, hogy a debrecenieket buszokra szállítsák, de az út nem tartott sokáig, hiszen a rendőri kíséret ellenére a parkolóból kifordul járgányokat a lilák ismét kőzápor alá vették. Bezúztak rengeteg ablakot és sajnos egy debreceni drukkert is fejbe találtak, akit komoly sérüléssel szállítottak a mentők kórházba. Az újabb támadás következtében ismét elszabadult a pokol, a járatok megálltak, a rendőrök pedig aprítottak akit értek a hazai oldalon, illetve a buszról leszálló cíviseket is visszaverték a járgányokra. A rend nagy nehezen helyreállt és a debrecenieket kivitték a városból. A meccs után kétségtelenül kijelenthető, hogy kezdetét vette a Békéscsaba - Debrecen háború a pályán és a lelátón

hancsi78

Képek: Ultras Debrecen / Bartolf Ágnes

MTK on tour Debrecen

 

A Haladás debreceni túrái után egy fővárosi alakulat lassan harmincéves vizitsorozata kerül terítékre képekkel és pár érdekességgel fűszerezve.

MTK on tour Debrecen

1993-ban két évnyi NB2-es tagság után jutott vissza a DVSC az első osztályba, így újra a nagy múltú budapesti csapatok és szurkolóik látogattak Debrecenbe. Köztük az MTK gárdája, akik ha a szurkolói szcénában nem is, de csapatként az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező együttesnek számítanak a fővárosban és Magyarországon. Az MTK  csapata mindig is a magyar elitet képviselte, viszont a szurkolóbázisuk jelentősen megcsappant a kilencvenes évekre és néha csak pár százan lézengtek a Hungária körúton. Komoly szervezett szurkolócsoporttal sem büszkélkedhetett az elején, de aztán a kék-fehéreknél is kezdett minden szépen kialakulni. Nézzük akkor részletesen az Ultras MTK fellépését Debrecenben.

1994 tavaszán mindössze 30 kék-fehér szurkoló volt a debreceni vendégben különösebb ismertetőjel nélkül. A csapatuk nagyon gyenge szezont fogott ki és búcsúztak az első osztálytól. Ekkor még nem volt komolyabb csoport a nyolcadik kerületben, csak egy Ultras Blue Geese lepedő és pár szimpla MTK transzparens mutatott némi szervezettséget, aztán a kiesés és az alacsonyabb osztály lehetővé tette a megalakuló Blue Boys tagságának erősödését, amely kellő alapot biztosított a jövőre nézve.

A másodosztályban már hallani lehetett a BB fejlődéséről, utazásairól és mivel a visszakerülés is egyből sikerült, ráadásul az elsők között kellett a Hajdúságban vizitálniuk, mindenki várta a komolyabb fellépést tőlük, de erre nem került sor. A létszámukkal nem is volt gond, de a szervezettség úgy látszik az NB2-ben maradt és csak pár sál mutatta, hogy a vendégszektorban nem csak semleges drukkerek ülnek.

1996-ban aztán megszerveződött a fiatalok alkotta Blue Front 1996 legénysége, akik új színt vittek  kék-fehér szurkolói életbe. A szeptemberi debreceni vizitre be is toppantak egy impozáns méretű transzparenssel és ha már itt voltak elég aktívnak bizonyultak, az alacsonyabb létszám ellenére. A góljaik után a kerítésen csüngtek és bizony hevesen mutogattak a hazaiak irányába. Mivel minderre négyszer is sor került, a debreceni oldal eléggé felpaprikázódott és a vonattal érkező BF után az állomásra vonult. A rendőrök elillanása után, pár debreceni felment utánuk a vonatra és elvették a frissiben csinált drapijukat, pár füles kíséretében. Az ügynek volt folytatása, hiszen az MTK szurkolók feljelentést tettek, így nyomozás indult  "rablás" címszóval, így a bezsebelt drapi soha nem lett újra látható a nyilvánosság számára, annak további sorsa teljesen ismeretlen.

A következő esztendőben tanulva a tavalyi fiaskóból busszal érkeztek erős rendőri és az In-Kal Security védelmében, akik végig kísérték őket. A létszámuk olyan 40 fő körüli volt, de csak a Front '96 húsz fője vállalta fel a szurkolást. Ők viszont ismét aktívnak bizonyultak és szinte végig dalolták a kilencven percet, majd az említett erős biztonsági gyűrűben sértetlenül távoztak a Nagyerdőből.

Legközelebb 1999 májusában érkeztek, immár magyar bajnokként, így egy kicsit többen,  legalább hatvanan voltak a vendégszektorban. Egy nagyobb lepedő kirakása volt az egyetlen szurkolói megnyilvánulásuk ezen a délutánon, majd meglepetésre összekülönböztek a rendőrökkel, de az már nem volt meglepetés, hogy ők húzták a rövidebbet.

A következő idényben ismét májusban érkeztek. Lehettek vagy 30-an és félmeztelenül napfürdőztek a szektorukban. A Blue Front szurkolt 10-15 percet, de aztán ők is csak üldögéltek és így napozták ki az ezüstöt a csapatnak.

A kétezres kvalifikációban egy csoportba kerültek a felek, így szeptemberben meglepően sok, legalább 60 MTK szurkoló érkezett Debrecenbe. A jobb létszám ellenére nem volt komoly szurkolás részükről és a Front is csak egy csíkos, nagyobb rudas meglengetésével vétette magát észre. A bajnokságban ismét jó létszámban érkeztek, de a hatvan főből csak a BF 10 fője álldogált a szektorban. Szurkolni ők sem voltak hajlandóak, csak a gólok után ugrottak fel a kerítése. Most mellőzték a mutogatást a hazaiaknak, így békében távozhattak.

A következő esztendő alapszakasz első körében ismét meg volt a hatvan fős létszám és meglepetésre most az öregek mutatkoztak élénkebbnek, így az ő MTK, MTK rigmusuk hallatszott többször a 90 perc alatt. A harmadik körben csak 20 idősebb drukker érkezet és azzal, hogy végig ülték a találkozót, nem hozták senkire a szívbajt. A BF legénysége hosszú idő után hagyta drapi nélkül a debreceni vendégszektor kerítését. A rájátszásban osztálynyi különbség volt a két csapat között, így legközelebb csak a 2002/2003-as szezon alapszakaszában találkoztak. Ekkor 40 kék-fehér hívő érkezett Debrecenbe  két kisebb MTK / MTKO feliratú lepedővel és egy "Welcome to the Blue Hell!" feliratú kiírással. A szurkolásban majdnem mindenki részt vett, így egész jó volt a hangulat a soraikban. 

A bajnoki rendszer mellett a télire kiírt kispályás torna döntőjére is Debrecenben került sor, de oda csak 15-en érkeztek és nem a Front kötelékéből, legalább is zászlójuk nem mutatta jelenlétüket. Tavasszal a Magyar Kupa elődöntőjében is Debrecenbe kellett utazniuk, de csak 10-en tették ezt. A kerítésre a Blue Brothers feliratú lepedő került, ami a Front egy fiatalabb kiadásának felelt meg. A csapatuk nagyon kikapott és a lelátón is kapták az ívet, talán ezért is panaszolták be a debreceni szurkolókat az antiszemita rigmusaik és zászlóik miatt. A bajnokság rájátszásában egy tucatnyian érkeztek a Hajdúságba, de a Brothers drapi kitételén kívül semmit nem csináltak.

2004 áprilisában harmincan voltak a szektorukban, de a szurkolást csak a BB 10 fője vállalta fel kb. 15 percig, aztán teljes csend volt a vendégben. A felsőházi rájátszásba csak 20-an érkeztek és ülve tekintették meg azt a találkozót, amelyik a bajnoki cím sorsáról is dönthetett volna.

A 2004-05-ös szezonra az MLSZ visszatért a régi bajnoki rendszerre, így csak oda-visszavágó volt a felek között. A tavaszi NBI-es vizitjük előtt a téli teremtorna döntőre is eljöttek Debrecenbe és egy klubcímeres lepedő mögött 20-an üldögéltek és 5-en néha szurkolgattak.

Kép: www.onlila.hu

A tavaszi fordulóban jó létszámban jöttek, de a negyven főből csak a Blue Brothers 20 fője szurkolgatott, a többiek csak szotyiztak és nézték a csapatuk sima vereségét.

Kép: Derencsényi István

2005 augusztusában harmincan érkeztek, de csak a BB 15 fője szurkolgatott szórványosan. A meccs végén beleszaladtak pár hazai fiatalba, akik kiosztottak pár pofont soraikban, majd engedték hadd menjenek. 

A 2006-os teremtornára csak tucatnyian érkeztek és egyáltalán nem szurkoltak. A következő évben még kevesebben jöttek, de ezúttal a BB is megjelent, és néha még óbégattak is. Ez keltette fel a haza fiatalok érdeklődését és meglátogatták őket, majd egy kisebb drapival a tarsolyban távoztak. Áprilisban egy busszal érkeztek és már az út során jól érezték magukat, énekeltek, füstöltek. A vendégszektorban a Blue Brothers mellett a Mystical Girls is drapit bontott, de a két csoport mellett több új zászlót is kipakoltak. A szurkolással úgy 20-an foglalkoztak és egy kisebb kék füsttel, valamint pár lengetőssel az egyik leglátványosabb fellépésük volt Debrecenben. Mindez sajnos csak 20-25 percig tartott ki, de azért ez még így is egy jó produkció volt részükről.

2008-ban újra közel kerültek a magyar bajnoki aranyhoz, így a debreceni vendégbe kicsit jobb létszámmal, kb. nyolcvanan jelentek meg. Aktívnak csak a két csoport (BB, MG) mutatkozott, de folyamatosan nekik sem sikerült szurkolniuk. A meccs alatt a tőlük eligazoló Cvitkoviccsal nem találták a közös hangot, de a győzelem és a bajnoki arany közelsége feledtette a problémát, és inkább a csapatukat éltették.

A következő szezont a szuperkupa keretében a DVSC - MTK meccs vezette be, ráadásul az MTK lemondott a semleges helyszínről, így egy meccsen, az Oláh Gábor utcában dőlt el a kupa sorsa, amelyre 10 kék-fehér drukker érkezett, zászlók nélkül. A bajnokságban tavasszal érkeztek 15-en, de pár új zászlón kívül semmivel nem rukkoltak elő.

2009 decemberében csak egy kocsival jöttek a bajnoki fordulóban és késtek is 15 percet. A meccsen végig csak arra vártak, hogy végre vége legyen és mehessenek haza. 10 nap múlva a Magyar Kupában is jönniük kellett Debrecenbe és ezt meg is tették. Tízen jelentek meg, pár drapival és néha még szurkoltak is. 2011 áprilisában 20-an jöttek, ami elismerendő mert a csapatuk a kiesés szélére sodródott. A szurkolást egy darabig nem erőltették, majd mindent egy lapra feltéve félmeztelenre vetkőztek és tomboltak egyet. Ez nem segített a csapatukon és az év végén kiestek az NBI-ből.

Egy évnyi kihagyás után tértek vissza újra az NBI-be és Debrecenben. 2012 novemberében 20-an jelentek meg a Blue Brothers kötelékében. A meccsen egész jól elszurkolgattak és még egy előénekes is akadt a soraikban. A győzelmüket félmeztelenre vetkőzve ünnepelték, majd távoztak Debrecenből.

A következő évben egy kicsivel többen jöttek, de kevesebbet szurkoltak, így csak a megjelenés és a kerítés feldíszítése volt díjazandó.

Az Új Nagyerdei Stadionba csak 20-an érkeztek, de a hazai tábor bojkottja miatt tőlük zengett a stadion az első negyedórában. Aztán náluk is elfogyott a levegő és így szinte síri csend uralkodott a szép új stadionban.

Az utolsó Ligakupa elődöntőre Debrecenbe került sor, de a 700 nézőből egyetlen MTK szurkoló sem akadt a stadionban.  2015-ben elsőnek 15-en jöttek és pár kisebb, de felettébb igényes drapival a bejárat karzatán álldogáltak és néha még szurkolgattak is.

Majd decemberben is jöttek 10-en, mert az új stadionjuk építése miatt ismét Debrecenben találkoztak a felek. Ekkor is csak pár kisebb drapi jelezte jelenlétüket és a néha hallható MTK rigmus. 2016-ban augusztusban érkeztek elsőnek Debrecenbe és a megszokott 20 fő és pár szépen dekorált lepedő jelezte ottlétűket. A hazaiak elég gyenge napot fogtak ki, így néha a maroknyi MTK drukkertől volt hangos a Nagyerdő.

Kép: www.dvsc.hu

A tavaszi harmadik fordulóban csak 15-en érkeztek az Ultras kötelékéből, de most hangjukkal csak alig segítették a kiesés elől menekülő csapatukat, amely nem is tudta megóvni NBI-es tagságát és kiestek a másodosztályba.

Kis szünet, egy gyors bajnoki cím és már robogtak újra Debrecen felé, igaz valami történhetett út közben mert az Ultras MTK lepedője csak egy negyedóra elteltével került ki a vendégbe. Innen viszont egész jól elszurkolgatott a harminc fős kék-fehér mag, még egy rudast is bevetettek.

Tavasszal ismét jönniük kellett Debrecenbe, hisz a háromfordulós rendszerben ők húzták az "utazzunk kétszer Debrecenbe" kártyát. A kiesés ellen menekülő fővárosi gárdát 20 szurkoló kísérte el, akik a Gedeonnal megspékelt Ultras drapijuk mögül szurkolgattak, amíg volt esélyük, aztán csendesen, olykor két kisebb zászlót meglengetve vették tudomásul hogy ez a meccs és ez a szezon ismét elúszott az MTK-nak.

Az újabb kiesést újabb bajnoki cím és feljutás követte, de közben aVasutas pottyant ki a második vonalba, így két éve már, hogy debreceni randevú nélkül állnak a csapatok és szurkolóik. Az idei Magyar Kupa negyeddöntőben ugyan találkoztak a felek, de a világjárvány miatt nem lehettek szurkolók ezen a találkozón.

Összességében az MTK szurkolók kisebb respektjük ellenére, az elmúlt 30 évben az egyik legkiegyensúlyozottabb vendégfellépését nyújtották a Hajdúságban, ami tiszteletet parancsoló. Sokkal nagyobb és elismertebb táborok nem voltak képesek azt az állandóságot és létszámot hozni folyamatosan Debrecenbe, amit a maroknyi kék-fehér drukker igen.

hancsi78

Képek:

Sándor Mihály / Dihen Tibor / Derencsényi István (Deri) / Sándor Jutka (Csuti) / Szabó Viktória (Vikcsi) / 

Onlila / DVSC / Hajdú Online

Supporters Cup London - 2013

III Edycja Turnieju Supporters Cup

04.08.2013

LONDYN

2013-ban vetődött fel a gondolat, hogy mint debreceni "emigránsok" és DVSC szurkolók részt veszünk egy lengyel szervezésben lebonyolításra kerülő kispályás focitornán Angliában. Persze az ötlet nem magunktól jött, hanem a szervezők meghívására döntöttünk úgy, hogy ha a létszám engedi indítunk egy csapatot. Nagy készülődés nem volt a rendezvényre, a létszám nagyjából megvolt így csak csináltattunk egy számozott és névvel ellátott mezt és vártuk az augusztus negyedikét. A kapcsolat egyébként Millwall meccsről datálódott, ahol megtalálta egymást pár lengyel és magyar drukker, akik "milvéj" találkozókra jártak rendszeresen, ha már ilyen messzire kerültek a honi kedvencektől. 

A helyszín Wood Green-ben volt Londonban a White Hart Lane Sport Centre sporttelepén egy műfüves pályán. A torna meghívásos volt, így az 5 lengyel "baráti" brigád mellett a mi kis debreceni csapatunk volt a hatodik, egy kis kispesti kiegészítéssel. A szervezés egy kicsit akadozott, így eleinte senki nem találta a helyét, mi meg a szervezőket, de azért átöltöztünk és vártuk a 11 órás kezdést. Ekkor érkezett a Siarka Tarnobrzeg mintegy 45-50 fője, egyenpólókban, tüzekkel, énekelve az utcán, szépre és látványosra sikeredett a bevonulásuk, melyet a pályára (lelátóra) érkezve is megismételtek. Rajtuk kívül a GKS Katowice, Gornik Zabrze, Bron Radom, Stal Sanok indított csapatot, de kint volt pár Banik Ostrava drukker és más lengyel brigádból is akadtak érdeklődők. A csapatokat indítók olyan 20-25 főt delegáltak, kivéve a Siarkát ők többen voltak, illetve minket akik  jóval kevesebben.  A lelátó mögötti kerítésre szépen kikerültek a már említett csapatok szurkolóinak molinói, melyek mindegyike, amolyan angol szekciónak volt tekinthető (Torcida London, GKS Fan Club London, Londobrzeg). Természetesen mi sem maradtunk ki a jóból és egy kisebb Debreceni VSC és egy magyar zászló kikerült mögénk. A kezdésre még várhattunk, ugyanis az egész rendezvény 1 órára csúszott, de így legalább volt idő elfogyasztani a nevezéshez járó kolbász, sör, ásványvíz adagokat, ami nagyon is jól esett a néha tikkasztó hőségben.

 

A lebonyolítás egyszerű volt, mindenki játszott mindenkivel, de csak 10 perces meccseket, majd az alapszakasz végén az 1-2. helyezett meccselt a döntőért a 3-4. a bronzért. Mi vérmes reményeket nem tápláltunk a helyezéseket illetően, így nyugodtan készülődtünk. Pesszimista módon az volt a meglátásunk, ha rúgunk 1 gólt és meccsenként megússzuk pár kapottal akkor már "jónak" nevezhetjük a szereplést. Aztán jött a meglepetés és elsőre csak egy döntetlenre (1-1) futotta a Bron Random ellen, de aztán mind a Stal Sanok, mind a Siarka Tarnobrzeg gárdáját megvertük 1-0-ra. Majd jött egy nagy pofon a GKS Katowice csapata simán lelépett minket 4-0-ra, de szépítettünk a végén és a Gornik Zabrze csapatát 2-0-ra vertük. Ebből az a fura helyzet állt elő, hogy az első 3 helyezett azonos pontszámmal állt a körbeveréseknek köszönhetően, de mi lecsúsztunk a harmadik helyre a 4-0-ás zakónk miatt. Tehát maradt nekünk a bronzcsata, amit legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna, de hát összejött, sőt, kis koncentrációval majdnem az arany is meglehetett volna. :) Az ellenfél kérdése a 3. helyért így is egy külön sztori, mert a Bron Random és a Stal Sanok egyformán álltak minden tekintetben, így egy rájátszás meccsre került sor köztük, amit a Bron nyert büntetőkkel. Ezután mi játszottuk le velük a bronzcsatát, ahol sajnos 1-0-ás vereséget szenvedtünk, míg a döntőben csak büntetőkkel tudott nyerni a Siarka Tarnobrzeg a Katowice ellen. 

A 2013-as Supporters Cup London végeredménye: 1. Siarka Tarnobrzeg, 2.GKS Katowice, 3.Bron Radom, 4.Debreceni VSC (+ Kispest), 5.Stal Sanok, 6.Gornik Zabrze

A rendezvény körítése egyébként elsőrangú volt, hiszen a Siarka tábora nem csak a bejövetelkor énekelt és pirózott hanem szinte minden meccsen és akkor is ha kedvük volt, az pedig volt bőséggel. Külön élmény hogy ellenünk egyszerre mintegy 10-12 görögtüzet vetettek be, ami a nap egyik legszebb produktuma volt. Mellettük a bronzcsatán is élvezhetünk némi pirotechnikai showt, amikor szintén 8-10 tüzet gyújtottak be a Bron Radom és Stal Sanok legényei. A Katowiceiek piró helyett 8-10 csíkos kis rudast hoztak és azt lengették a meccseik alatt és nem elhanyagolható, hogy mindegyik lengyel banda szurkolt a sajátjainak, így elég nagy volt a hangzavar, hiszen olykor egyszerre két meccs is lebonyolításra került. Velünk többnyire barátságosan viselkedett minden tábor, habár volt aki tartózkodott az ismerkedéstől, lévén ekkor már létezett a Stal Rzeszow huligánjaival a kontaktunk. Azért párszor felcsendült az ismert "Lengyel-Magyar két jó barát..." és "Ria-ria-Hungária" kezdetű rigmus. A végére már csak a díjak kiosztása és egy csoportos fotózás maradt, majd mindenki átvehette az ajándékba kapott pólót és aki még bírta mehetett az esti kocsmapartira. Sajnos a mi brigádunk ekkora nagyon megfogyatkozott, kinek a munka, kinek a távolság szólt közbe, de még így is egy feledhetetlen tornán lehetnek túl ezen az augusztusi napon. 

hancsi78

Képek: Tatiana / Dániel / Ricsi / Hancsi

Bocskai FC (Debrecen)

Debrecenben méltán büszke első profi labdarúgócsapatára az igazi cívis sportrajongó, hiszen a korának egyik reprezentánsa volt és mint ilyen, elsőnek nyerte el a Magyar Kupát és lett harmadik vidéki alakulatként a hazai bajnokságban. Eme kis bemutató a kék-sárgák előtt tiszteleg.

Bocskay FC (Bocskai FC)

Bocskai FC

A csapat 1926 július 31-én alapították profi labdarúgó klubként Bocskay FC néven (csak a harmincas évektől kezdték el Bocskai FC –ként írni) és kék-sárga színekkel. Kezdetben sem anyaegyesülete, sem megfelelő támogatottsága nem volt a klubnak, mindezek „beszerzésére” a  későbbiekben került sor. Mivel a régió egyetlen profi klubja volt, nem volt nehéz szerződések útján játékosokat szereznie, így a DVSC-ből kilenc, de a többi debreceni csapatból és a környező településekről is több játékost csábítottak el. A Bocskai FC amolyan kerületi válogatottnak felelt meg ebben az időben, így mind a játékosok, mind a vezetők, de még a szurkolók is a többi klubtól érkeztek.  A Profi Liga bevezetése után a II. osztályba kaptak besorolást, ahol a megszerzett második hellyel és egy sikeres osztályozóval már is kvalifikálták magukat a legjobb magyar egyesületek közé. A kezdeti évben kissé visszafogottabban szerepeltek (11. hely), de ezután felzárkóztak a három nagy mögé és a vidéki profi klubok elé. Az 1929 – 30-as év lett a csapat legsikeresebb esztendeje. A bajnokságban ugyan csak 5. lett a gárda, de elhódították a Magyar Kupát (Bocskai FC – Szegedi Bástya 5-1), mely vidéki alakulatnak addig egyszer sem sikerült.  1931-ben indulhattak elsőnek nemzetközi sorozatban, de ott a későbbi győztes First Vienna simán (0-3, 0-4) búcsúztatta őket a KK-ból. A bajnokságban a legjobb helyezésük egy 3.hely volt 1933-34-ben, mellyel megtörték az évek óta dobogón lévő három fővárosi "nagy" hegemóniáját és erre a profi évek alatt egyetlen más honi csapat sem volt képes. Ráadásul ez volt az első alkalom hogy vidéki csapat dobogóra állhatott.

1934 - Nagyerdei Stadion

Az 1934-es VB-re öt játékost adtak a magyar válogatottnak, de ezután leáldozóban volt a csapat csillaga. 1934-ben a KK sorozatában is szerepeltek újra, de a későbbi győztes  Bologna ellen ismét búcsúzni kényszerültek. A debreceni visszavágó érdekessége volt, hogy ekkor adták át a Nagyerdei Stadiont labdarúgó meccsen. A KK találkozóra 1934 június 26.-án került sor 12.000 néző előtt, ahol a kinti 2-0-s vereség után sajnos a Nagyerdőn csak 2-1-re sikerült nyerni. A VB után többnyire a középmezőny végén zárt a Bocskai, majd a harmincas évek végén már a kiesés ellen küzdöttek, a közben Nemzeti Bajnokságra keresztelt első osztályban. A klub ekkora igen nehéz anyagi helyzetbe került, így felmerültek olyan abszurd lehetőségek hogy egyesülnek a szombathelyi Savaria FC-vel vagy éppen a Ferencvárosi FC fiókcsapata lesznek. Az I. osztályban 13 évet húztak le a kék-sárgák és ebben az időszakban a Bocskai FC volt Debrecen és egyben a vidék legjobb csapata. A vég 1940-ben érte utol a gárdát és még ebben az évben megszűnt a klub. Erős anyagi háttér híján az egyesület nem bírta el az NBI pénzügyi versenyét, illetve az MLSZ is erősen rászállt a csapatra tartozásai miatt.  A megszűnt csapat kellékeit 1941-ben a KLASZ-ban szereplő szegényebb egyesületek kapták meg, míg az elnyert díjai, ereklyéi a debreceni Déry Múzeum hagyatékát képezik

1928.11.20 Szegedi Bástya - Bocskai FC 1-0

hancsi78

Források: 

Filep Tibor: Fejezetek a DVSC és a Bocskay történetéből

Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza

Dénes Tamás és Sándor Mihály: Markos, a Bocskai büszkesége

Dr. Fésüs László: Debrecen versenysportjának bölcsője, a DTE

Szegedi Péter: Pozíciók és oppozíciók: A futballmező kialakulása, struktúrája és dinamikája.

Szegedi Péter: Riválisok

www.magyarfutball.hu 

 

Képek:

Sándor Mihály

Sándor Mihály és Dénes Tamás: Markos, a Bocskai büszkesége

Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza