Békéscsabai EKSE - DVSC (1993.03.01)

Komcsi és Kövi elvesztése után pár hónappal, 2016 februárjában, a csabai lilák felett aratott győzelmi mámorban, egy olyan hírt kaptam pár órával a lefújás után, ami teljesen lesújtott. 37 évig nem tudtam mi a halál, mit jelent a gyász, milyen sírni még hónapok múlva is, amikor egy közös kép vagy videó lévén mint egy nyíl csapódik beléd a felismerés szörnyű fájdalma, hogy az akit szerettél, tiszteltél és együtt nőttél fel vele nincs többé. Nem tudtam milyen könnyes szemmel felkelni és várni a párod ölelését, aki már tudta mi a baj, hisz a több mint húsz év alatt nem hagyta el annyi könny a szemedet mint abban az elátkozott egy esztendőben. Az élet tett róla hogy mindezt megtudjam és volt annyira mocsok, hogy azóta mindig újabb embereket ragad el mellőlem, hogy soha ne feledjem a fájdalmat.  Kemény a megmérettetés, de kiállom, és a szívemben örök marad a fájdalom. Elmentetek ti is barátaim, ismét értelmetlenül, ismét tragikusan, ismét itt hagyva magatok mögött egy hatalmas űrt és mérhetetlen fájdalmat. Mit mondhatnék....... legyen nektek könnyű a föld! Ádi, Lackó, Danika egyszer még találkozunk! Szóljon most nektek ez a bejegyzés, hogy odafent is olvasni tudjátok, hogyan is kezdődött az a párharc, amin ti is részt vetettek, sajnos utoljára.

 hancsi78

 

Békéscsabai Előre KSE - Debreceni VSC   29-23

Békéscsaba - Városi Sportcsarnok

1993.03.01 NBI Rájátszás

A női kézilabdázás mind Békéscsabán, mind Debrecenben igen jelentős múltra tekint vissza és a labdarúgás után a legnépszerűbb sportnak tekinthető. A két város viszonylagos közelsége ellenére a kilencvenes évek elejéig nem volt túl nagy ellentét a felek között, pedig elég sűrűn összecsaptak a lila-fehér és piros-fehér sportolók a gyepen vagy éppen a parketten. Persze nagy összeborulásról sem beszélhetünk a két város szurkolóit illetően, amolyan éles rivalizálás volt a felek között, de összetűzésekről, véres jelenetekről nem szólt a fáma.

Az ellenséges viszony 1992-ben kezdődött, amikor az MKSZ úgy döntött, nem a tabella szerint elfoglalt helyek szerint indítanak csapatot az IHF Kupában, hanem a DVSC-t, mint korábban remekül szereplő kupacsapatot előreveszik és újra kiterelik a nemzetközi vizekre, pedig a Loki csak az 5. helyen végzett az előző évi bajnokságban. A lilák bronzérmesek lettek, így nekik kellett volna startolniuk a kupában, de nem így lett, a szövetség másképp határozott. Debreceniként mondom, nagyot hibázott. Nem is csoda, ha kiakadtak a Viharsarokban és előbb a klubok csaptak össze az újságok hasábjain, majd a békéscsabai drukkerek üzenték meg Debrecenbe, hogy ha egyetlen cívis lemer menni a találkozóra, ők bizony pépé verik. Nagy volt a sérelem és aki tiszteletben tartja a "fair play" szabályait, az bizony a csabaiakkal értett egyet ebben a kérdésben. Az esetről legkevésbé tehető debreceni szurkolók csak mosolyogtak magukban, mígnem megkapták a lilák üzenetét, amit kihívásnak vettek, így meg is indult a szervezkedés a déli túrára. Ezt követően visszaüzentek, hogy most már biztos nem hagyják ki a találkozót és ott lesznek Békéscsabán.  

A nagy napon a cívisek két rogyásig telt busszal és kocsikkal indultak neki a 130 kilométernek, míg a lilák igen tekintélyes létszámban gyülekeztek a sportcsarnok körül, hogy méltó fogadtatásban részesítsék a vendégeket. Természetesen a "lebeszélt" randevúról a rendőrség is tudomást szerzett, így kiemelt létszámban voltak jelen a környéken, sőt, a klub feketébe öltöztetett rendezőgárdájának létszámát is megnövelték. Mint az ilyenkor lenni szokott, nem is történt semmi különös a meccs előtt. A 120 cívis és az 1500 főnyi hazai drukker viszonylag csendesen foglalta el a lelátókat, ami köszönhető volt annak, hogy a debreceniek buszai épphogy beestek kezdésre és ekkora a türelmetlen hazaiak már a szektorukban hangoltak. A szurkolás viszont hamar szidalmakba csapott át a hazaiak részéről és a hangbéli üzenetek mellett egy "Red Animal" és egy "I love Dijon" (A CSL Dijon verte ki a DVSC-t az IHF kupából) molinót is kihelyeztek a sok-sok lila-fehér kellék mellé, amelyek között ott volt a Violet Fanatics lobogója is. A megszokott konfettieső mellett a lila-fehér drukkerek mindenféle labdát (pingpong, tenisz, gumi) dobáltak a játéktérre, amely egyedülálló koreográfia egyfajta csattanós válasz volt a DVSC csapatának, mert az odavágón "labdalopással" vádolták meg a csabai gárdát.  A debreceni oldalon a piros-fehér kellékek között egy Jolly Roger és egy amerikai lobogó is feltűnt a kor zászlóparkjának megfelelően. A szurkolást a vendégoldal is hamar megkezdte és a pokoli hazai hangorkánban ők sem maradtak csendben. Látványként az előre felaprított papírokból készített és mondhatni megszokott konfettieső hullott a vendégben, amit többször megismétlődött a meccs folyamán. Hogy ne maradjunk pofozkodás nélkül a meccs alatt, arról pár eltévedt debreceni tehetett, akiket rendesen helybenhagytak a lilák, de így legalább megtanulták merre van a biztonságos vendégszektor. Az egymást megtaláló rigmusok ellenére a csapatuk biztatásával is foglalkoztak a táborok és ennek köszönhetően végig hatalmas hangzavar volt a csarnokban. Ha viszont nem szurkoltak, akkor ocsmányabbnál ocsmányabb rigmusokat küldtek egymás felé.  A meccset a hazaiak nyerték, így a két pont mellett a lefújás utáni öröm is az övék volt.

Debreceniek a békéscsabai vendégszektorban

Az igazi móka ezután kezdődött. A kivonuló debreceniek összetörtek pár ablakot, meg ajtót, de a csarnok előtt a rendőrök élő gyűrűt vontak köréjük, így a hazaiak nem férhettek hozzájuk. Nem maradt más eszközük, csak a dobálás, ami viszont igen veszélyes mutatvány volt, hiszen az eldobott méretes kövek, üvegek nem kis sérülés okozására képesek. Ráadásul a cívisek sem maradtak adósak, így amit tudtak visszahajigáltak a lilák irányába. A rendőrök végül kiszorították a hazaiakat dobótávon túlra, de ekkorra már többen szereztek kisebb-nagyobb sérüléseket mind a két oldalon, sőt, a rendőrök és a rendezők sem úszták meg épp bőrrel. A hazaiak elterelés viszont lehetővé tette, hogy a debrecenieket buszokra szállítsák, de az út nem tartott sokáig, hiszen a rendőri kíséret ellenére a parkolóból kifordul járgányokat a lilák ismét kőzápor alá vették. Bezúztak rengeteg ablakot és sajnos egy debreceni drukkert is fejbe találtak, akit komoly sérüléssel szállítottak a mentők kórházba. Az újabb támadás következtében ismét elszabadult a pokol, a járatok megálltak, a rendőrök pedig aprítottak akit értek a hazai oldalon, illetve a buszról leszálló cíviseket is visszaverték a járgányokra. A rend nagy nehezen helyreállt és a debrecenieket kivitték a városból. A meccs után kétségtelenül kijelenthető volt, hogy kezdetét vette a Békéscsaba - Debrecen háború a pályán és a lelátón

hancsi78

Képek: Ultras Debrecen / Bartolf Ágnes

MTK on tour Debrecen

 

A Haladás debreceni túrái után egy fővárosi alakulat lassan harmincéves vizitsorozata kerül terítékre képekkel és pár érdekességgel fűszerezve.

MTK on tour Debrecen

1993-ban két évnyi NB2-es tagság után jutott vissza a DVSC az első osztályba, így újra a nagy múltú budapesti csapatok és szurkolóik látogattak Debrecenbe. Köztük az MTK gárdája, akik ha a szurkolói szcénában nem is, de csapatként az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező együttesnek számítanak a fővárosban és Magyarországon. Az MTK  csapata mindig is a magyar elitet képviselte, viszont a szurkolóbázisuk jelentősen megcsappant a kilencvenes évekre és néha csak pár százan lézengtek a Hungária körúton. Komoly szervezett szurkolócsoporttal sem büszkélkedhetett az elején, de aztán a kék-fehéreknél is kezdett minden szépen kialakulni. Nézzük akkor részletesen az Ultras MTK fellépését Debrecenben.

1994 tavaszán mindössze 30 kék-fehér szurkoló volt a debreceni vendégben különösebb ismertetőjel nélkül. A csapatuk nagyon gyenge szezont fogott ki és búcsúztak az első osztálytól. Ekkor még nem volt komolyabb csoport a nyolcadik kerületben, csak egy Ultras Blue Geese lepedő és pár szimpla MTK transzparens mutatott némi szervezettséget, aztán a kiesés és az alacsonyabb osztály lehetővé tette a megalakuló Blue Boys tagságának erősödését, amely kellő alapot biztosított a jövőre nézve.

A másodosztályban már hallani lehetett a BB fejlődéséről, utazásairól és mivel a visszakerülés is egyből sikerült, ráadásul az elsők között kellett a Hajdúságban vizitálniuk, mindenki várta a komolyabb fellépést tőlük, de erre nem került sor. A létszámukkal nem is volt gond, de a szervezettség úgy látszik az NB2-ben maradt és csak pár sál mutatta, hogy a vendégszektorban nem csak semleges drukkerek ülnek.

1996-ban aztán megszerveződött a fiatalok alkotta Blue Front 1996 legénysége, akik új színt vittek  kék-fehér szurkolói életbe. A szeptemberi debreceni vizitre be is toppantak egy impozáns méretű transzparenssel és ha már itt voltak elég aktívnak bizonyultak, az alacsonyabb létszám ellenére. A góljaik után a kerítésen csüngtek és bizony hevesen mutogattak a hazaiak irányába. Mivel minderre négyszer is sor került, a debreceni oldal eléggé felpaprikázódott és a vonattal érkező BF után az állomásra vonult. A rendőrök elillanása után, pár debreceni felment utánuk a vonatra és elvették a frissiben csinált drapijukat, pár füles kíséretében. Az ügynek volt folytatása, hiszen az MTK szurkolók feljelentést tettek, így nyomozás indult  "rablás" címszóval, így a bezsebelt drapi soha nem lett újra látható a nyilvánosság számára, annak további sorsa teljesen ismeretlen.

A következő esztendőben tanulva a tavalyi fiaskóból busszal érkeztek erős rendőri felvezetéssel és az In-Kal Security védelmében, akik végig velük voltak. A létszámuk olyan 40 fő körüli volt, de csak a Front '96 húsz fője vállalta fel a szurkolást. Ők viszont ismét aktívnak bizonyultak és szinte végig dalolták a kilencven percet, majd az említett erős biztonsági gyűrűben sértetlenül távoztak a Nagyerdőről.

Legközelebb 1999 májusában érkeztek, immár magyar bajnokként, így egy kicsit többen,  legalább hatvanan voltak a vendégszektorban. Egy nagyobb lepedő kirakása volt az egyetlen szurkolói megnyilvánulásuk ezen a délutánon, majd meglepetésre összekülönböztek a rendőrökkel, de az már nem volt meglepetés, hogy ők húzták a rövidebbet.

A következő idényben ismét májusban érkeztek. Lehettek vagy 30-an és félmeztelenül napfürdőztek a szektorukban. A Blue Front szurkolt 10-15 percet, de aztán ők is csak üldögéltek és így napozták ki az ezüstöt a csapatnak.

A kétezres kvalifikációban egy csoportba kerültek a felek, így szeptemberben meglepően sok, legalább 60 MTK szurkoló érkezett Debrecenbe. A jobb létszám ellenére nem volt komoly szurkolás részükről és a Front is csak egy csíkos, nagyobb rudas meglengetésével vétette magát észre. A bajnokságban ismét jó létszámban érkeztek, de a hatvan főből csak a BF 10 fője álldogált a szektorban. Szurkolni ők sem voltak hajlandóak, csak a gólok után ugrottak fel a kerítése. Most mellőzték a mutogatást a hazaiaknak, így békében távozhattak.

A következő esztendő alapszakasz első körében ismét meg volt a hatvan fős létszám és meglepetésre most az öregek mutatkoztak élénkebbnek, így az ő MTK, MTK rigmusuk hallatszott többször a 90 perc alatt. A harmadik körben csak 20 idősebb drukker érkezet és azzal, hogy végig ülték a találkozót, nem hozták senkire a szívbajt. A BF legénysége hosszú idő után hagyta drapi nélkül a debreceni vendégszektor kerítését. A rájátszásban osztálynyi különbség volt a két csapat között, így legközelebb csak a 2002/2003-as szezon alapszakaszában találkoztak. Ekkor 40 kék-fehér hívő érkezett Debrecenbe  két kisebb MTK és MTKO feliratú lepedővel és egy "Welcome to the Blue Hell!" feliratú kiírással. A szurkolásban majdnem mindenki részt vett, így egész jó volt a hangulat a soraikban. 

A bajnoki rendszer mellett a télire kiírt kispályás torna döntőjére is Debrecenben került sor, de oda csak 15-en érkeztek és nem a Front kötelékéből, legalább is zászlójuk nem mutatta jelenlétüket. Tavasszal a Magyar Kupa elődöntőjében is Debrecenbe kellett utazniuk, de csak 10-en tették ezt. A kerítésre a Blue Brothers feliratú lepedő került, ami a Front egy fiatalabb kiadásának felelt meg. A csapatuk nagyon kikapott és a lelátón is kapták az ívet, talán ezért is panaszolták be a debreceni szurkolókat az antiszemita rigmusaik és zászlóik miatt. A bajnokság rájátszásában egy tucatnyian érkeztek a Hajdúságba, de a Brothers drapi kitételén kívül semmit nem csináltak.

2004 áprilisában harmincan voltak a szektorukban, de a szurkolást csak a BB 10 fője vállalta fel kb. 15 percig, aztán teljes csend volt a vendégben. A felsőházi rájátszásba csak 20-an érkeztek és ülve tekintették meg azt a találkozót, amelyik a bajnoki cím sorsáról is dönthetett volna.

A 2004-05-ös szezonra az MLSZ visszatért a régi bajnoki rendszerre, így csak oda-visszavágó volt a felek között. A tavaszi NBI-es vizitjük előtt a téli teremtorna döntőre is eljöttek Debrecenbe és egy klubcímeres lepedő mögött 20-an üldögéltek és 5-en néha szurkolgattak.

A tavaszi fordulóban jó létszámban jöttek, de a negyven főből csak a Blue Brothers 20 fője szurkolgatott, a többiek csak szotyiztak és nézték a csapatuk sima vereségét.

2005 augusztusában harmincan érkeztek, de csak a BB 15 fője szurkolgatott szórványosan. A meccs végén beleszaladtak pár hazai fiatalba, akik kiosztottak pár pofont soraikban, majd engedték hadd menjenek. 

A 2006-os teremtornára csak tucatnyian érkeztek és egyáltalán nem szurkoltak. A következő évben még kevesebben jöttek, de ezúttal a BB is megjelent, és néha még óbégattak is. Ez keltette fel a haza fiatalok érdeklődését és meglátogatták őket, majd egy kisebb drapival a tarsolyban távoztak. Áprilisban egy busszal érkeztek és már az út során jól érezték magukat, énekeltek, füstöltek. A vendégszektorban a Blue Brothers mellett a Mystical Girls is drapit bontott, de a két csoport mellett több új zászlót is kipakoltak. A szurkolással úgy 20-an foglalkoztak és egy kisebb kék füsttel, valamint pár lengetőssel az egyik leglátványosabb fellépésük volt Debrecenben. Mindez sajnos csak 20-25 percig tartott ki, de azért ez még így is egy jó produkció volt részükről.

2008-ban újra közel kerültek a magyar bajnoki aranyhoz, így a debreceni vendégbe kicsit jobb létszámmal, kb. nyolcvanan jelentek meg. Aktívnak csak a két csoport (BB, MG) mutatkozott, de folyamatosan nekik sem sikerült szurkolniuk. A meccs alatt a tőlük eligazoló Cvitkoviccsal nem találták a közös hangot, de a győzelem és a bajnoki arany közelsége feledtette a problémát, és inkább a csapatukat éltették.

A következő szezont a szuperkupa keretében a DVSC - MTK meccs vezette be, ráadásul az MTK lemondott a semleges helyszínről, így egy meccsen, az Oláh Gábor utcában dőlt el a kupa sorsa, amelyre 10 kék-fehér drukker érkezett, zászlók nélkül. A bajnokságban tavasszal érkeztek 15-en, de pár új zászlón kívül semmivel nem rukkoltak elő.

2009 decemberében csak egy kocsival jöttek a bajnoki fordulóban és késtek is 15 percet. A meccsen végig csak arra vártak, hogy végre vége legyen és mehessenek haza. 10 nap múlva a Magyar Kupában is jönniük kellett Debrecenbe és ezt meg is tették. Tízen jelentek meg, pár drapival és néha még szurkoltak is. 2011 áprilisában 20-an jöttek, ami elismerendő mert a csapatuk a kiesés szélére sodródott. A szurkolást egy darabig nem erőltették, majd mindent egy lapra feltéve félmeztelenre vetkőztek és tomboltak egyet. Ez nem segített a csapatukon és az év végén kiestek az NBI-ből.

Egy évnyi kihagyás után tértek vissza újra az NBI-be és Debrecenben. 2012 novemberében 20-an jelentek meg a Blue Brothers kötelékében. A meccsen egész jól elszurkolgattak és még egy előénekes is akadt a soraikban. A győzelmüket félmeztelenre vetkőzve ünnepelték, majd távoztak Debrecenből.

A következő évben egy kicsivel többen jöttek, de kevesebbet szurkoltak, így csak a megjelenés és a kerítés feldíszítése volt díjazandó.

Az Új Nagyerdei Stadionba csak 20-an érkeztek, de a hazai tábor bojkottja miatt tőlük zengett a stadion az első negyedórában. Aztán náluk is elfogyott a levegő és így szinte síri csend uralkodott a szép új stadionban.

Az utolsó Ligakupa elődöntőre Debrecenbe került sor, de a 700 nézőből egyetlen MTK szurkoló sem akadt a stadionban.  2015-ben elsőnek 15-en jöttek és pár kisebb, de felettébb igényes drapival a bejárat karzatán álldogáltak és néha még szurkolgattak is.

Majd decemberben is jöttek 10-en, mert az új stadionjuk építése miatt ismét Debrecenben találkoztak a felek. Ekkor is csak pár kisebb drapi jelezte jelenlétüket és a néha hallható MTK rigmus. 2016-ban augusztusban érkeztek elsőnek Debrecenbe és a megszokott 20 fő és pár szépen dekorált lepedő jelezte ottlétűket. A hazaiak elég gyenge napot fogtak ki, így néha a maroknyi MTK drukkertől volt hangos a Nagyerdő.

A tavaszi harmadik fordulóban csak 15-en érkeztek az Ultras kötelékéből, de most hangjukkal csak alig segítették a kiesés elől menekülő csapatukat, amely nem is tudta megóvni NBI-es tagságát és kiestek a másodosztályba.

Kis szünet, egy gyors bajnoki cím és már robogtak újra Debrecen felé, igaz valami történhetett út közben mert az Ultras MTK lepedője csak egy negyedóra elteltével került ki a vendégbe. Innen viszont egész jól elszurkolgatott a harminc fős kék-fehér mag, még egy rudast is bevetettek.

Tavasszal ismét jönniük kellett Debrecenbe, hisz a háromfordulós rendszerben ők húzták az "utazzunk kétszer Debrecenbe" kártyát. A kiesés ellen menekülő fővárosi gárdát 20 szurkoló kísérte el, akik a Gedeonnal megspékelt Ultras drapijuk mögül szurkolgattak, amíg volt esélyük, aztán csendesen, olykor két kisebb zászlót meglengetve vették tudomásul hogy ez a meccs és ez a szezon ismét elúszott az MTK-nak.

Az újabb kiesést újabb bajnoki cím és feljutás követte, de közben aVasutas pottyant ki a második vonalba, így két éve már, hogy debreceni randevú nélkül állnak a csapatok és szurkolóik. Az idei Magyar Kupa negyeddöntőben ugyan találkoztak a felek, de a világjárvány miatt nem lehettek szurkolók ezen a találkozón.

Összességében az MTK szurkolók kisebb respektjük ellenére, az elmúlt 30 évben az egyik legkiegyensúlyozottabb vendégfellépését nyújtották a Hajdúságban, ami tiszteletet parancsoló. Sokkal nagyobb és elismertebb táborok nem voltak képesek azt az állandóságot és létszámot hozni folyamatosan Debrecenbe, amit a maroknyi kék-fehér drukker igen.

hancsi78

Képek:

Sándor Mihály / Dihen Tibor / Derencsényi István (Deri) / Sándor Jutka (Csuti) / Szabó Viktória (Vikcsi) / 

Onlila / DVSC / Hajdú Online

Supporters Cup London - 2013

III Edycja Turnieju Supporters Cup

04.08.2013

LONDYN

2013-ban vetődött fel a gondolat, hogy mint debreceni "emigránsok" és DVSC szurkolók részt veszünk egy lengyel szervezésben lebonyolításra kerülő kispályás focitornán Angliában. Persze az ötlet nem magunktól jött, hanem a szervezők meghívására döntöttünk úgy, hogy ha a létszám engedi indítunk egy csapatot. Nagy készülődés nem volt a rendezvényre, a létszám nagyjából megvolt így csak csináltattunk egy számozott és névvel ellátott mezt és vártuk az augusztus negyedikét. A kapcsolat egyébként Millwall meccsről datálódott, ahol megtalálta egymást pár lengyel és magyar drukker, akik "milvéj" találkozókra jártak rendszeresen, ha már ilyen messzire kerültek a honi kedvencektől. 

A helyszín Wood Green-ben volt Londonban a White Hart Lane Sport Centre sporttelepén egy műfüves pályán. A torna meghívásos volt, így az 5 lengyel "baráti" brigád mellett a mi kis debreceni csapatunk volt a hatodik, egy kis kispesti kiegészítéssel. A szervezés egy kicsit akadozott, így eleinte senki nem találta a helyét, mi meg a szervezőket, de azért átöltöztünk és vártuk a 11 órás kezdést. Ekkor érkezett a Siarka Tarnobrzeg mintegy 45-50 fője, egyenpólókban, tüzekkel, énekelve az utcán, szépre és látványosra sikeredett a bevonulásuk, melyet a pályára (lelátóra) érkezve is megismételtek. Rajtuk kívül a GKS Katowice, Gornik Zabrze, Bron Radom, Stal Sanok indított csapatot, de kint volt pár Banik Ostrava drukker és más lengyel brigádból is akadtak érdeklődők. A csapatokat indítók olyan 20-25 főt delegáltak, kivéve a Siarkát ők többen voltak, illetve minket akik  jóval kevesebben.  A lelátó mögötti kerítésre szépen kikerültek a már említett csapatok szurkolóinak molinói, melyek mindegyike, amolyan angol szekciónak volt tekinthető (Torcida London, GKS Fan Club London, Londobrzeg). Természetesen mi sem maradtunk ki a jóból és egy kisebb Debreceni VSC és egy magyar zászló kikerült mögénk. A kezdésre még várhattunk, ugyanis az egész rendezvény 1 órára csúszott, de így legalább volt idő elfogyasztani a nevezéshez járó kolbász, sör, ásványvíz adagokat, ami nagyon is jól esett a néha tikkasztó hőségben.

 

A lebonyolítás egyszerű volt, mindenki játszott mindenkivel, de csak 10 perces meccseket, majd az alapszakasz végén az 1-2. helyezett meccselt a döntőért a 3-4. a bronzért. Mi vérmes reményeket nem tápláltunk a helyezéseket illetően, így nyugodtan készülődtünk. Pesszimista módon az volt a meglátásunk, ha rúgunk 1 gólt és meccsenként megússzuk pár kapottal akkor már "jónak" nevezhetjük a szereplést. Aztán jött a meglepetés és elsőre csak egy döntetlenre (1-1) futotta a Bron Random ellen, de aztán mind a Stal Sanok, mind a Siarka Tarnobrzeg gárdáját megvertük 1-0-ra. Majd jött egy nagy pofon a GKS Katowice csapata simán lelépett minket 4-0-ra, de szépítettünk a végén és a Gornik Zabrze csapatát 2-0-ra vertük. Ebből az a fura helyzet állt elő, hogy az első 3 helyezett azonos pontszámmal állt a körbeveréseknek köszönhetően, de mi lecsúsztunk a harmadik helyre a 4-0-ás zakónk miatt. Tehát maradt nekünk a bronzcsata, amit legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna, de hát összejött, sőt, kis koncentrációval majdnem az arany is meglehetett volna. :) Az ellenfél kérdése a 3. helyért így is egy külön sztori, mert a Bron Random és a Stal Sanok egyformán álltak minden tekintetben, így egy rájátszás meccsre került sor köztük, amit a Bron nyert büntetőkkel. Ezután mi játszottuk le velük a bronzcsatát, ahol sajnos 1-0-ás vereséget szenvedtünk, míg a döntőben csak büntetőkkel tudott nyerni a Siarka Tarnobrzeg a Katowice ellen. 

A 2013-as Supporters Cup London végeredménye: 1. Siarka Tarnobrzeg, 2.GKS Katowice, 3.Bron Radom, 4.Debreceni VSC (+ Kispest), 5.Stal Sanok, 6.Gornik Zabrze

A rendezvény körítése egyébként elsőrangú volt, hiszen a Siarka tábora nem csak a bejövetelkor énekelt és pirózott hanem szinte minden meccsen és akkor is ha kedvük volt, az pedig volt bőséggel. Külön élmény hogy ellenünk egyszerre mintegy 10-12 görögtüzet vetettek be, ami a nap egyik legszebb produktuma volt. Mellettük a bronzcsatán is élvezhetünk némi pirotechnikai showt, amikor szintén 8-10 tüzet gyújtottak be a Bron Radom és Stal Sanok legényei. A Katowiceiek piró helyett 8-10 csíkos kis rudast hoztak és azt lengették a meccseik alatt és nem elhanyagolható, hogy mindegyik lengyel banda szurkolt a sajátjainak, így elég nagy volt a hangzavar, hiszen olykor egyszerre két meccs is lebonyolításra került. Velünk többnyire barátságosan viselkedett minden tábor, habár volt aki tartózkodott az ismerkedéstől, lévén ekkor már létezett a Stal Rzeszow huligánjaival a kontaktunk. Azért párszor felcsendült az ismert "Lengyel-Magyar két jó barát..." és "Ria-ria-Hungária" kezdetű rigmus. A végére már csak a díjak kiosztása és egy csoportos fotózás maradt, majd mindenki átvehette az ajándékba kapott pólót és aki még bírta mehetett az esti kocsmapartira. Sajnos a mi brigádunk ekkora nagyon megfogyatkozott, kinek a munka, kinek a távolság szólt közbe, de még így is egy feledhetetlen tornán lehetnek túl ezen az augusztusi napon. 

hancsi78

Képek: Tatiana / Dániel / Ricsi / Hancsi

Bocskai FC (Debrecen)

Debrecenben méltán büszke első profi labdarúgócsapatára az igazi cívis sportrajongó, hiszen a korának egyik reprezentánsa volt és mint ilyen, elsőnek nyerte el a Magyar Kupát és lett harmadik vidéki alakulatként a hazai bajnokságban. Eme kis bemutató a kék-sárgák előtt tiszteleg.

Bocskay FC (Bocskai FC)

Bocskai FC

A csapat 1926 július 31-én alapították profi labdarúgó klubként Bocskay FC néven (csak a harmincas évektől kezdték el Bocskai FC –ként írni) és kék-sárga színekkel. Kezdetben sem anyaegyesülete, sem megfelelő támogatottsága nem volt a klubnak, mindezek „beszerzésére” a  későbbiekben került sor. Mivel a régió egyetlen profi klubja volt, nem volt nehéz szerződések útján játékosokat szereznie, így a DVSC-ből kilenc, de a többi debreceni csapatból és a környező településekről is több játékost csábítottak el. A Bocskai FC amolyan kerületi válogatottnak felelt meg ebben az időben, így mind a játékosok, mind a vezetők, de még a szurkolók is a többi klubtól érkeztek.  A Profi Liga bevezetése után a II. osztályba kaptak besorolást, ahol a megszerzett második hellyel és egy sikeres osztályozóval már is kvalifikálták magukat a legjobb magyar egyesületek közé. A kezdeti évben kissé visszafogottabban szerepeltek (11. hely), de ezután felzárkóztak a három nagy mögé és a vidéki profi klubok elé. Az 1929 – 30-as év lett a csapat legsikeresebb esztendeje. A bajnokságban ugyan csak 5. lett a gárda, de elhódították a Magyar Kupát (Bocskai FC – Szegedi Bástya 5:1), mely vidéki alakulatnak addig egyszer sem sikerült.  1931-ben indulhattak elsőnek nemzetközi sorozatban, de ott a későbbi győztes First Vienna simán (0:3, 0:4) búcsúztatta őket a KK-ból. A bajnokságban a legjobb helyezésük egy 3. hely volt 1933-34-ben, mellyel megtörték az évek óta dobogón lévő három fővárosi "nagy" hegemóniáját és erre a profi évek alatt egyetlen más honi csapat sem volt képes. Ráadásul ez volt az első alkalom hogy vidéki csapat dobogóra állhatott.

1934 - Nagyerdei Stadion

Az 1934-es VB-re öt játékost adtak a magyar válogatottnak, de ezután leáldozóban volt a csapat csillaga. 1934-ben a KK sorozatában szerepeltek újra, de a későbbi győztes  Bologna ellen ismét búcsúzni kényszerültek. A debreceni visszavágó érdekessége volt, hogy ekkor adták át a Nagyerdei Stadiont labdarúgó meccsen. A KK találkozóra 1934 június 26.-án került sor 12 000 néző előtt, ahol a kinti 2:0-ás vereség után sajnos a Nagyerdőn csak 2:1-re sikerült nyerni. A VB után többnyire a középmezőny végén zárt a Bocskai, majd a harmincas évek végén már a kiesés ellen küzdöttek, a közben Nemzeti Bajnokságra keresztelt első osztályban. A klub ekkora igen nehéz anyagi helyzetbe került, így felmerültek olyan abszurd lehetőségek hogy egyesülnek a szombathelyi Savaria FC-vel vagy éppen a Ferencvárosi FC fiókcsapata lesznek. Az I. osztályban 13 évet húztak le a kék-sárgák és ebben az időszakban a Bocskai FC volt Debrecen és egyben a vidék legjobb csapata. A vég 1940-ben érte utol a gárdát és még ebben az évben megszűnt a klub. Erős anyagi háttér híján az egyesület nem bírta el az NBI pénzügyi versenyét, illetve az MLSZ is erősen rászállt a csapatra tartozásai miatt.  A megszűnt csapat kellékeit 1941-ben a KLASZ-ban szereplő szegényebb egyesületek kapták meg, míg az elnyert díjai, ereklyéi a debreceni Déry Múzeum hagyatékát képezik

1928.11.20 Szegedi Bástya - Bocskai FC 1-0

hancsi78

Források: 

Filep Tibor: Fejezetek a DVSC és a Bocskay történetéből

Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza

Dénes Tamás és Sándor Mihály: Markos, a Bocskai büszkesége

Dr. Fésüs László: Debrecen versenysportjának bölcsője, a DTE

Szegedi Péter: Pozíciók és oppozíciók: A futballmező kialakulása, struktúrája és dinamikája.

Szegedi Péter: Riválisok

www.magyarfutball.hu 

 

Képek:

Sándor Mihály

Sándor Mihály és Dénes Tamás: Markos, a Bocskai büszkesége

Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza

 

Ultras Hajdúszoboszló

                                   Ultras Hajdúszoboszló

 

A szoboszlói labdarúgás elég régre, egészen 1912-re tekint vissza, de a fürdővárosi csapatok önerőből soha nem jutottak fentebb az NB3-as szintnél. A legjobb eredményük egy 1982-es bronz és egy 1992-es ezüstérem volt a harmadik vonalban. A köztes időszakban többnyire a megyei élvonalat, vagy a Területi Bajnokság középmezőnyét erősítették. Szurkolói szinten a környező településekkel volt nagy a rivalizálás, főleg a Balmazújváros, Nádudvar, Kaba hármassal vívtak ádáz csatákat a pályán és néha a lelátón is. Amikor ment a szekér nem volt ritka az ezer feletti nézőszám otthon, ám ha nagy volt a tét akkor idegenbe is elutazott pár száz hajdúsági szurkoló, de összességében a szoboszlói csapatok és szurkolói, csak ritkán szerepeltek nagyobb terjedelemben a megyei lapok hasábjain. A kilencvenes évek elejétől számolt szervezett szurkolói lét sem eresztett még ekkor gyökeret a városban, pedig épp nagy csatában voltak a másodosztályba való feljutásért, hogy aztán ismét visszaessenek és 1994-95-ben a megyei gyepet koptassák a középmezőnyben. Ekkor nem sokan sejtették, hogy a következő évadot már fentebb kezdik, ugyanis a Kabai Cukorgyár átköltöztette a "vagyonát" a szomszédba és az új esztendőt már az NBII Keleti csoportjában indította a "helyi" galeri. A magasabb osztály miatt a stadiont kipofozták és úgy tűnt megélénkül az élet a lelátón is, hiszen olyan neves ellenfelekkel és szurkolótáboraikkal kerültek azonos osztályba, mint a Diósgyőri VTK, a Nyíregyházi Spartacus vagy a Salgótarjáni BTC. Ez egyfajta minőséget jelentett abban az időben, de nem csak ezen csapatok múltja, hanem a komolyabb szurkolótáboruk akkori jelene is megmozgatta az állóvizet Szoboszlón.

A gárda támogatására hamar meg is alakult az első jegyzett szurkolócsoport, akik a Szoboszló Sharks nevet vették fel és a transzparensük közepéről a kabala állatuk (nem meglepően egy cápa) vicsorgott ránk. Emellett több molinó is legyártásra került köreikben, de még nagyon egyszerű, mondhatni igénytelen kivitelben. A Sharks mellett volt még egy csoport jellegű lepedő (Aligators) a hazai meccseken, 1995 őszén, de mögötte nem volt igazi tartalom. A cápák is inkább voltak egy baráti, meccsen megjelenő társaság, mint igazi csoport, ultráknak meg egyáltalán nem voltak nevezhetőek. Azon kívül, hogy a hazai meccseken megjelentek és kitették a lepedőiket, csak ritkán csináltak komoly hangulatot a Bocskai stadionban. Idegenben nem nagyon jártak és igazából se barátai, se ellenségei nem volt a társaságnak, de a nyíregyházi és budapesti csapatokat és szurkolóikat nem szívlelték. Az ok kézenfekvő volt, a csoport nagy része az NBI-es DVSC meccsein is megjelent, főleg a keleti oldalon és a fővárosi csapatok ellen általában hozták magukkal a "Fuck off  Budapest" feliratú lepedőjüket is.

1996 tavaszán további erősítést kapott a szoboszlói tábor, ugyanis a Brutal Side csoport megjelenésével eggyel több brigád lett a városban. A BS egy fekete-sárga lepedővel jelent meg a kezdetektől és attól vált híressé, hogy gyakran megjelentek a Loki hazai meccsein a keleti oldalon, így sokan tévesen, egy debreceni brigádként azonosították őket. Ez nem volt teljesen igaz. A Brutal Side a KCFC Hajdúszoboszló csapatának támogatására alakult és csak alkalmi jelleggel és a csoportok közötti átfedés miatt jelentek meg az Oláh Gábor utcában. Többen a kötelékből debreceni drukkerek is voltak egyben, sőt, egyesek a Wrong Side csoportjának a tagjai is, de  akadt köztük kispesti, ferencvárosi és más fővárosi csapat drukkere is. A hazai meccseiken nem tudtak komoly lelátói aktivitást bemutatni, így nagyobb betűvel inkább a DVSC történelmébe írták be magukat. Sokáig nem is húzták és a többi helyi csoporttal karöltve 1996 őszére teljesen eltűntek a lelátóról. Ez azért volt furcsa, mert a csapat szárnyalt és két negyedik helyet csíptek el a második vonalban és a hazai meccseiken olykor 2500-an is összejöttek, ami abban az időben is szép létszámnak volt nevezhető. 

Ezen áldatlan állapotoknak egy fiatal és az addigi csoportoktól teljesen független brigád alakult 1997 tavaszán Immoral Brigade néven az ultra mentalitás jegyében. Gyorsan összefújtak pár lepedőt a szezon végére, de az igazi bemutatkozásukra várni kellett a következő szezon kezdetéig. Ekkor átköltöztek a vendégszektor közelébe és legyártottak egy szebb transzparenst, amelyen már a címerük (egy UFO fej) is szerepelt, valamint elkészült a saját sáljuk is. A hazai meccseken 20-25 fiatalt tudtak megmozgatni, de a nagyobb rangadókon többen is összejöttek. Ilyenkor pár debreceni fiatal is eljött nekik szurkolni, hiszen ők is gyakran feltűntek a Loki hazai meccsein. Ennek ellenére az IB teljesen függetlenül működött a cívis mozgalomtól. A debreceni baráti szálak mellett az érdi Árpád Hős Magzatjaival voltak jóban, illetve volt kapcsolatuk az akkori dorogi és kecskeméti drukkerekkel is. Komoly ellenségei nem voltak a csoportnak, de a nyíregyházi, békéscsabai és III. Kerület drukkereket nem szívlelték. A fennállásuk alatt minden hazai meccsen megjelentek, viszont idegenben igen keveset utaztak, mondhatni egyetlen nagy dobásuk sem volt a megyehatáron túl. Otthon konfettit, szalagokat és kisebb lengetős zászlókat vetettek be, illetve többször füstöltek. A pirotechnika mellett több kisebb koreográfiai is fűződik a nevükhöz. A Soroksár ellen két nagyobb zászlót feszítettek a fejük fölé, a Békéscsaba ellen csíkokkal egy IB címeres zászlót öleltek körbe. 1998 tavaszán, a Nagykanizsa ellen kiírással és egy nagyobb füstöléssel ünnepelték az egyéves szülinapjukat.1998 augusztusában az Érd ellen volt a legnagyobb dobásuk, amikor egy, az egész szektorukat beborító zászlón jelenítették meg az égboltot "A lehoznánk nektek a csillagokat!" című koreográfia részeként. Ezen kívül füstök, szalagok, lengetősök és füstbombák színesítették a műsort, amihez intenzív szurkolás is párosult, fennállásuk legjobb produkcióját nyújtva ezzel. 1999 tavaszáig tartottak ki a csapat mellett, majd belső ellentét és feszültség miatt feloszlott a csoport. Az IB vezetősége megalapította ugyan a Mártírok nevezetű formációt, de ez a csoport már csak pípron létezett. A névjegyüket nem sikerült letenniük a lelátón és ezzel pontot is tettek a hajdúszoboszlói ultraéletre, amely azóta se támadt fel hamvaiból.

A szervezett csoportok megszűnése után a csapat sem húzta sokáig, a Cukorgyár kiszállt a támogatók közül, így rövid időn belül eltűnt a komoly foci is a városból. Egészen a megye kettőig mentek vissza a 2000-es sikertelen NBIII-as kvalifikáció után, azóta a korábban megszokott eredményekkel a megye egy és az NBIII között ingáznak. 

hancsi78

Forrás:

Csabai Sándor (Wrong Side - SZUD) / Lukács Tamás (Immoral Brigade) / www.magyarfutball.hu /

Sándor Mihály: A hajdúszoboszlói futball 105 éve

Képek:

Sándor Mihály / Dihen Tibor / Nagy Balázs (Big) / Immoral Brigade Hajdúszoboszló