Egy életen át - Az írás

Az írás

Az írás a sport szeretetével együtt jött, nem tudni mi okból, de már gyerekkoromban is világbajnokságok és a honi küzdelmek tabelláit, eredményeit  másoltam ki egy kis kockás füzetbe, mondhatni saját kis statisztikával rendelkeztem, nemcsak a tényleges, hanem az asztalon elért eredményeket illetően is. Egy adott világbajnokság számomra két szálon is futott. Egy élőben (értsd a tévében), míg a másik a kisszobában édesanyám nyújtódeszkáján, hisz ez felelt meg leginkább egy képzeletbeli labdarúgópályának gombfociban.

Aztán minden felgyorsult, jött a középsuli és én elkezdtem meccsre járni, beszippantott a lelátó varázsa. Szinte ezzel egy időben elkezdtem jegyzetelni az ott történt dolgokat és megszületett egy kezdetleges napló, aminek egy szimpla füzet adott otthont. Ebbe írtam be az aktuális meccseredmények mellett a lelátón látott, hallott és átélt dolgokat. A későbbi mintát a hatvani szurkolók egyik vezetője (Bakalár Zoli) szolgáltatta, aki a Focivilágba adott egy interjút Sándor Misinek és a pontos történéseket szintén egy füzetből olvasta fel, így első kezes és hiteles infókat tudott megosztani  a nagyközönséggel, én pedig ezen fellelkesülve elkezdtem egy igazi, komoly szurkolói naplót írni.

Ez így ment pár évig, majd egyre nagyobb teret nyert a számítástechnika én pedig a kézzel írott jegyzeteket felvittem az asztali gépemre, majd CD-re mentettem, ami egyben az eredeti napló végét is jelentette. A beragasztott jegyeket kiszedegettem, a tépett, szakadt füzetet pedig nem tettem el, hisz az adatok már  ott voltak a gépemen.

Ezt a  szurkolói naplót a mai napig vezetem, igaz évek óta távol állok az aktív debreceni lelátótól, de sose gondoltam azt, hogy ezzel nekem fel kellene hagynom. Szerencsére az internet nagy segítség, de  sokan akadnak a barátaim között, akik megértik szenvedélyem és segítenek hétről-hétre naprakészre varázsolni a jegyzeteket, így a naplózás még ilyen távolságban sem szünetel. Köszönet érte srácok.

Közben próbálkoztam "hivatalosabban" is írni, így az első amatőr "munkáimat" még a kilencvenes években ejtettem meg Debrecenben, az akkoriban aranykorát élő szurkolói újságokban. Már a Lokisták szerkesztésébe is besegítettem, de a PlaySZUD komolyabb teret engedett a fantáziámnak és később is segítettem a fiatalabb generációnak egy-egy visszaemlékezés megírásával. Közben a Szívtiprók Ultras Debrecen honlapját is próbáltam egy  ideig szerkeszteni és tartalommal megtölteni.

Mivel 2007-től nem járok rendszeresen meccsre a stadion látogatásaim mellett elkezdtem komolyabban, de teljesen amatőr szinten a magyar csapatok, sportpályák és bajnokságok kutatását. Ezen gyerekkori érdeklődés fellángolásának  hatására még 2008 év végén írtam egy bemutatót a DVSC csapatáról az akkortájt beinduló magyarfutball.hu számára, amelyet megtoldottam  még pár debreceni kötődésű cikkel a következő esztendőkben. Az önkéntes száműzetésem tette lehetővé azt is, hogy a szurkolói naplómat átnyálazva megírjam a Szívtiprók Ultras Debrecen 20 éves történetét, amely így könyv formájában kerülhetett fel 314 érdeklődő kispolcára.

2012-ben gondoltam a legmerészebbet és a blogírásba fogtam, azaz megszületett a Hancsi78 - Groundhopper & Collector oldal, amely inkább csak bemutatja a gyűjteményemet a sálakról, stadionokról és azóta még sok minden másról. Ide csak elvétve írtam komolyabb bemutatókat, beszámolókat mert úgy éreztem az oldalnak nem ez a fő profilja. Viszont szerettem volna továbbra is nagyobb terjedelemben amatőr szinten írni az engem érdeklő témákban, így néhány éve megszületett a gondolat egy társblog beindítására, amely most a gyakorlati megvalósítás fázisába lépett. Az "Egy életen át - 40+" ezt a szerepet kívánja betölteni a jövőben.

hancsi78